Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

be jócskán, rá pokrócot tettek, és rossz subával vagy pokróccal takaróztak. Aki fázott és felébredt, az rakta meg éjjel a tüzet. Hogy a gunyhó be ne gyulladjon, a fekhelyeket méretre vágott egyenes, vastag doronggal választották el a tüzelés helyétől. A tűzhelyet téglalap alakban alakították, és úgynevezett fej fára támasztották a tüzelőt. Tüzelésre, főleg éjjel, ha lehetett, zöldjuhart, kőrist, szilt használtak, mert a többi fafaj pattogott és a szikra könnyen felgyújthatta a gunyhót. Az éjjeli tüzelésre, ha lehetett, félszáraz vagy nyers fát használtak, mert ez sokkal lassabban égett. A gunyhóban főztek is, cserépedényben vagy bográcsban, főleg egyszerű ételeket, sűrű bablevest szalonna, sonka, kolbász hozzáadásával. A kész rántást hazulról hozták. A krumplit parázsban sütötték. Voltak, akik még tésztát is gyúrtak. Az élelmiszeres zacskókat drótra akasztották a gunyhóban, hogy az egér kárt ne tegyen bennük. Ha a közelben tó volt, néha dérjégen baltával csukát ütöttek. Volt, hogy három nap is csukapörköltet ettek. Azokban az időkben még rengeteg hal volt a tavakban, belvizekben. Nappal fűrészeltek, hasogattak, sarangoltak. Este, ha csendes, tiszta idő volt, és ha nem volt nagy hideg, döntögették a másnapra való fűrészelendő anyagot. Ezalatt a vacsora is megfőtt. Vacsora után megrakták a tüzet, és rendszerint fekve beszélgettek. Néha másik gunyhóból is jöttek diskurálni. Ezeken a beszélgetéseken igen sok régi dolog került szóba, aminek még én is fültanúja lehettem. A vágás befejeztével ezeket a gunyhókat szétbontották, besarangolták és átadták. Általában minden vágásban az erdész egy gunyhót, becsült mennyiségben átvett. Ez a kifúvarozás végéig megmaradt. Eső ellen védett és a szerszámok, táskák napközi tárolására szolgált. Egy ilyen jól megépített gunyhó minden átlagos esőt és időjárást kiállt. Egy ilyen gunyhóban általában 8-10 erdei űrméter faanyag volt, melyet az utolsó fuvaros kocsi szokott a rakodóra kivinni. A fakitermelés, a favágás ezekben az ártéri erdőkben a kukoricaszedés végeztével, október közepe, vége felé kezdődött. Tavasszal a kukoricavetés kezdetekor, április közepén, végén fejeződött be. A fatermelés őszi, téli és kora tavaszi alkalmi munkának számított. Az erdőn dolgozó favágók vagy kisbirtokosok, vagy szállási, falusi kisemberek, részesek illetve napszámosok voltak. A téli mezőgazdasági kényszerpihenőt az 315