Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

erdőkben bérmunkásként fakitermelést vállaltak. Ez rendszerint úgy történt, hogy a már ismerős helyen megjelent egy-két ember, és az erdésztől tájékozódtak a vágások nagyságáról, azok helyéről és a bérlehetőségekről. Ezután a tájékozódás után hazamentek és a barátok, ismerősök körében elmondták a lehetőségeket. Ha azok kedvezőknek vagy elfogadhatóknak bizonyultak, felkerekedtek 23-as csoportokban és egész heti élelemmel, szerszámokkal megjelentek a munkahelyen. A munkahelyen az erdésszel közösen megállapodtak a vállalt vagy foglalt területi parcellában. Annak határvonalán a fák oldalát fejszével kijelölték. Lerakták a felszerelést és rögtön megkezdték a munkát. A legelső teendő a gunyhó helyének kijelölése és építő anyagának kitermelése volt. Az anyag rendszerint fehérnyár vagy fűzfa volt. Ugyanis a gunyhónak estére késznek kellett lennie, és benne a fekhelyeknek is. A gunyhó anyagát képezték a felállított ágasok és az egyenletesen szélesre hasított hasábfák. A köralaku gunyhóban rendszerint három fekhely készült, egy az ajtóval szemben, valamint az ajtótól jobbra-balra. Középen téglalap alakban égett a szabad tüz, amelynek a füstje a gunyhófák között, a kúp alakú végződés szabadon hagyott részén távozott. Először köralapot képezve leállítottak 10-12 kicsit kihegyezett gunyhófát, benne 6-8 db ágassal, hogy fent jól egymásba lehessen illeszteni. A gunyhó oldala rendszerint alul négy sor, felfelé fokozatosan egy sor hasábbal kevesebb borítást kapott. A hasábsorokat kicsit megdöntve, hogy jól megálljanak, vörösgyürüsom vagy fiatal kőris keresztfák tartották. Az alsó két hasábsorban rendszerint kétkét soron, az oszlopokhoz erősítve a kötőanyag rendszerint vékony puha drót volt. A hasábfákat jól összeillesztették, a jelentkező hézagokat, réseket részint komócsinnal, részint sással kitömték. Az alsó egy-két sor hasábot pedig vékonyan kívülről földdel körüldobták. így a légjárás, a szigetelés meg volt oldva. A gunyhó ajtaja rendszerint nádból készült, három-négy helyen két oldalról csaptató fával megszorítva és vékony puha dróttal összekötve. A gunyhó ajtaja rendszerint délre nézett. Éjjelre, ha nagyon hideg volt, kívülről rongypokrócot tettek rá. Az ajtó csaptatói úgy voltak készítve, hogy szélesebben álltak ki mint az ajtó nádja. így a bejárat két oldalán szépen megtámaszkodott. A fekhelyet ezután kialakították. Komócsint vagy száraz sást raktak 314