Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

favágók. Mindennap dolgoztak, a vonóskéstől és kapacstól az ujjaik elnyomorodva, kapocsszerüen álltak. Minden gunyhóban volt hegedű vagy bőgő, de azokon csak a fiatalabbak játszottak. Az akkori erdő hatalmas, csomoros nyarai adták nekik csekély pénzért a teknő alapanyagát. De az akkor szokásos évi eladóvágásokban, árverésen is vettek fát. Ez az árverésre kerülő erdőállományban a következőképpen történt. Az erdésztől, akivel mindig kapcsolatot tartottak, már jó előre tájékozódtak a vágás helyéről, területéről. így pontosan tudták és ismerték az árverésre kerülő területen lévő fák fajait, méreteit. Őket csak a lágy füz és nyárfák érdekelték Az árverés időpontját megelőző napokban, aki fát akart venni, alaposan bejárta a vágást, és szemrevételezte az általa megvenni kívánt, megszámozott fákat. írni, olvasni közülük egy sem tudott, iskolába nem járt. A fák megtekintésénél mindig jelen volt a vállra tett cigányfejsze. Ennek fontos szerep jutott a vételt illetően. A kiszemelt fát ugyanis, egymástól függetlenül, titokban a fejsze fokával körülkopogtatták. A hangból, amelyet csak ők és az öregebbek ismertek, biztosan meg tudták állapítani, hogy a fa nem kártyás-e,

19 ugyanis az teknőnek nem jó. Ha a fa megfelelt, jól megnézték, és egy kis jellel megjelölték valahol a kérgét, amiről más nem tudott. Amikor árverésre került a sor, csak a már lekopogtatott fára licitáltak, másikra nem. Előfordult, hogy egy fát többen is kiválasztottak. Ilyenkor ádáz licitálás kezdődött, és az árverésvezető rendszerint egy gyors „harmadszor" szóval véget vetett az árverésnek. Megkérdeztem tőlük, hogy honnan tudják a hangról, hogy a fa kártyás. Nem árulták el, csak azt mondták, ahhoz érteni kell. A cigány fejsze abban különbözött más, boltban kapható fejszétől, hogy azt rendelésre kovács készítette. A foka sima volt, a legkisebb domborulat sem lehetett rajta, hogy a száraz sudaras éket, melyet hasításkor használtak, szét ne repítse. A fejsze fokának sarkai le voltak kicsit kerekítve. A cigányfejsze formájában, de másban is különbözött az itt használatos kézi szerszámoktól. A magyar fatermelő munkások, akik az ártéren dolgoztak, csaknem kizárólag kőris szerszámnyelet használtak. A teknővájó cigányoknak minden szerszámnyele korai juharból készült. Ezt a fafajt úgy becsülték, mint a kincset. Oka, gesztválós 309