Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

hogy eléggé tömör és szívós fajú, könnyen munkálható, sima, kellemes fogású, nem hideg. A belőle készült nyél nem nagyon hajlékony, ami pontos faragásnál nagy előny. A fából is könnyebb e nyéllel kivenni a fejszét. Hátránya, hogy törékenyebb a magas kőrisből készült fejszenyélnél. Ha termelés folytán egy szép korai juhar kivágásra került, annak a sima részét feltétlenül elkérték szerszámnyélnek. Ha megkapták, akkor sokáig féltve szárították. A fejszéiket, kapacsaikat, vonókéseiket egy öreg sárpilisi kovács készítette. Sajnos a neve nem maradt fenn. Egy ilyen csináltatott szerszám a kincsnél is többet ért. Amikor ez az öreg kovács az 1920-as évek után meghalt, egy bajai híres, szerszámkovács, becenéven „Pirosszájú kovács" lett a szerszámkészítőjük. Nemcsak nekik, hanem a környék favágóinak is. Nagyon drága mester volt, de az általa készített fejsze minden pénzt megért, fogalomnak számított. Egy-két munkája, amely apáról fiúra szállt, még megtalálható. Az erdei területen a tuskózó munkások majdnem mind az általa készített fejszével dolgoztak. Mindabban amit leírtam, benne van a régi emlék és muzsikaszó. Azt hiszem, hogy a még élő emberek közül rajtam kívül kevesen ismerik őket nálam jobban. Közvetlenül az erdő mellett laktak, ahol én is születtem, és mindennapjaikat szemem láttára élték az akkori időknek szokásai és formái mellett 1936ban felkerekedtek, és Gyöngyösoldalra, az erdő mellé költöztek. Először itt is árendába, de volt, aki már saját vásárolt földjére. Lassan, fokozatosan mind saját földterülettel, házzal rendelkeztek. A teknőfaragás idényjellegű lett, erdő- és mezőgazdasági munkásokká váltak. A közeli erdők favágóinak jó részét ők adták. Az összekiabálás A lankóciak magukat oláh cigányoknak nevezték. Feltehetően a mai Románia területéről kerültek Horvátországba, majd a Sárközbe. A házasság semmilyen törvényes formáját nem követték. Ősi hagyományuk az öregek által történő összekiabálás volt. Lényege a következő: Ha egy lánynál egy legény többször megfordult, és vele együtt találták, látták, a lányos család öregjei összekiabálták őket, és a legény elvette a lányt. Ez a hagyomány minden hivatalos eskünél erősebbnek bizonyult. Csak egy esetet 310