Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Csekő Ernő: Törvényhatósági választások Tolna megyében 1871-1917 • 5

A táblázatot áttekintve elég plasztikus képet kapunk. Kiderül, hogy a választók számában történt eltérő változások jó nyomon követhetők földrajzilag. Míg a völgységi járás mindegyik kerületében, és a dombóvári - 1895-től külön dombóvári és tamási - járás választókerületeinek többségében a megyei átlagot meghaladó volt a növekedés, addig a dunaföldvári, központi és simontornyai járások kerületeire az ennél mérsékeltebb növekedés, vagy egyenesen csökkenés volt a jellemző. Az így kialakult komoly aránytalanságokra a legszemléletesebb példa a következő. A választók számában a legnagyobb arányú, 281 %-os növekedés a dombóvári kerületben történt, amely ezzel a korszak végére a megye harmadik legnagyobb kerületévé vált (1913-ban 1014 választó), de ugyanúgy csak öt hellyel rendelkezett a törvényhatóságban, mint az 1913-ban 43 %-os csökkenés után már csak 186 választóval bíró dunaszentgyörgyi kerület.

49 Persze hozzá kell tennünk, hogy ez a már-már abszurd aránytalanság két szélsőséges eset összehasonlításából adódott. A dombóvári kerület településeinek - Dombóvár és Új dombóvár esetében a népesség drasztikus növekedésében is érvényesülő - gyors felfejlődése szinte példanélküli a megyében. Dombóvár közigazgatási központi jellegének (járási székhely) és jó fekvésének (vasúti csomópont), Újdombovár pedig nagy, alföldi mezővárosok méreteivel vetekedő, fejlett mezőgazdálkodásra alkalmas földbirtokterületének köszönhette fejlődését.

50 Ellenben egészen más a helyzet Dunaszentgyörggyel. Itt annak ellenére csökkent közel felére a választásra jogosultak száma, hogy a falu lakossága az 1869. évi 2242-ről az 1910. évi 2907-re növekedett. Ennek Dunaszentgyörgy különlegessége az oka. A megye egyetlen tiszta kurialista községeként lakói, a korszak kezdetekor majd kivétel nélkül a nemesek régi jogára hivatkozva kerültek fel a választók közé, anyagi helyzetüktől függetTMÖL AI 714/1871.; ill. KV 1913. évi választói névjegyzékek A korszakban Dombóvár lakossága az 1869. és az 1910. évi statisztikák alapján 1945-ről 6776-ra, Újdombóváré pedig 2220-ról 4748-ra növekszik. Vö. T. Mérey Klára: A mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején, különös tekintettel Tolna megyére. In: Tolna megyei levéltári füzetek 2., Szerk: dr. Dobos Gyula, Szekszárd 1991. 33-34. p. 21