Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Aradi Gábor: Az optálás kérdése Tolna megyében • 155

II. Magyar állampolgárság megszerzésére irányuló optálás Tolna megyében A továbbiakban az elemzett törvényi és történeti háttér megyei vonatkozásait vizsgálom. Ezen belül először a magyar állampolgárság fenntartásáért, utána a nem magyar állampolgárság megszerzéséért folyamodókról kívánok átfogó képet adni. Tolna megyében a magyar állampolgárságért folyamodók nagy része természetesen nem megyei származású, hanem a megyét választó, ideiglenesen vagy véglegesen itt megtelepülő menekült. Sokan, mint köztudott még a trianoni békeszerződés megkötése előtt elhagyták addigi otthonaikat. Volt, aki már a későbbi utódállamok megszálló csapatainak előnyomulása alatt és volt, aki a megszállás alatt kibontakozó állami intolarencia miatt hagyta el korábbi otthonát. Ők alkották a menekültek nagy táborát. Helyzetük azonban nem tévesztendő össze az optálási igazolvány nyert személyek helyzetével. Ugyanis míg a menekült státuszban lévők csak a magyar állam segélyéért folyamodhattak, addig az optált jogállást elnyerők törvényes lehetőséget kaptak arra, hogy korábbi lakhelyeiken birtokolt ingatlan és ingó vagyonuk feletti ellenőrzést visszaszerezzék, vagy bejelentsék arra való igényüket. Ezt a különbséget felismerve többen változtatták menekült helyzetüket az előnyösebb optált státuszra. így cselekedett a Tolna megyében nyilvántartott Hangrád József kereskedő, aki Arad vármegyéből, Aradról menekült el Budapestre 1920 őszén. Menekülésének oka a román állampolgárság megtagadása volt. Az Országos Menekültügyi Hivataltól 1920. október 22-én kiállított menekült igazolványt kapott. Ezután valószínűleg Tolna megyébe i o került és a törvényes határidőn belül optálási nyilatkozatot tett. Természetesen ez csak azoknak a menekülteknek sikerülhetett, akik még időben éltek evvel a lehetőséggel. A magyar állam TMÖL AI 16215/1940-en belül 1025/1925. Az igazolványt kiállító Országos Menekültügyi Hivatalt, 1920. évi 3240/1920 ME számú rendelettel állították fel, mely pár évig tartó működését 1920 április 24-én kezdte meg. Erről és az ehhez kapcsolódó intézkedésekről a BM az 1920. évi 29896. számú körrendeletben értesítette a törvényhatóságokat. 1920. május 25. 163