Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Ruzsa Éva. Egy kisnemesi család két generációjának küzdelme a deklasszálódás ellen • 115

Iából való kizáratást eredményezi, valamint a fiúnak hét tárgyból különbözeti vizsgát kell tennie. Ujfalusy Zoltánnak nemcsak gyámja, hanem keresztapja is volt. Bár Szekszárdra visszatérve nem veszi magához, mégis körültekintően járt el az ellátását biztosító személy kiválasztásában. Zoltánt előbb Gál Kálmán tanítónál, majd Dekleva Józsefnél helyezte el, de tanulmányi felügyeletét, ruházkodásáról és egyéb szükségleteiről a döntéseket magának tartotta fenn. A váltás valóban eredményes volt. A gyerekes rosszaságokon és csínytevéseken kívül tanulmányaiban javulás mutatkozott, 1886-ban elvégezte a hatodik osztályt. A polgári iskola befejezése egyben a továbblépés kérdését is felvetette. A gimnáziumba való visszatérés a korábbi sikertelenségek és már az ott töltött idő alatti lemaradás alapján is képtelenségnek tűnt, különösen a különbözeti vizsga fényében. Ezt látva, a gyám ismételten megpróbálkozott a fiú a katonai iskolában való elhelyezésével. Ujfalusy már 1882-ben megkísérelte Zoltánt bejuttatni alsóbb katonai iskolába. Előnyét az ingyenes oktatásban, melyre katonatisztek gyermekei elsőbbséggel pályázhattak, illetve az iskolának a légköréből és nevelési módszeréből adódó szigorúságában látta, ami által elkerülheti a két bátyjáéhoz hasonló sorsot. Már ekkor protekciót keresett és talált Hollán Ernő

93 honvédelmi minisztériumi államtitkár, Lippich István barátjának személyében. A bejutáshoz ez sem volt elég, a fiút, életkorára hivatkozva elutasították. 1886-ban Ujfalusy ismét Hollán tábornokhoz fordult segítségért, hogy Zoltán ingyenes képzés mellett bekerülhesHajdu Tibor: Hivatásos és tartalékos tisztek a Monarchia hadseregében In.: „A magyar katonatiszt" (1848-1945) Szerk.: Hajdú Tibor MTA Történettudományi Intézet Budapest, 1989. Hollán Ernő ugyanúgy Vas megyei származású, mint Lippich, életkorukat tekintve is egy idősek, találkozásuk és barátságuk feltételezhetően a gyermekévekből származik. Bécsben hadmérnöki akadémián végez, 1847-től hadmérnöki főhadnagy. 1848. október 16-tól Pétervárad várerődítési igazgatója, 1849 februárjától alezredes, szeptemberben itt teszi le a fegyvert a várőrséggel. Az 1850-es években mérnök, 1870-től honvédelmi államtitkár, 1881-től altábornagy, 1886-ban nyugalmazzák. In.: Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-1849. Zrínyi, Budapest 1983. 173. p. 151