Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Ruzsa Éva. Egy kisnemesi család két generációjának küzdelme a deklasszálódás ellen • 115

sen a Ludovikára. Elutasításának indokaként ekkor testi fejletlen­ségét jelölték meg. Nem maradt más, mint gyakornokként a közigazgatásban el­helyezni. Iskolai végzettsége már az altiszti feladatoknál maga­sabb szintű munka elvégzését is lehetővé tette, ezért 1886 őszén a szekszárdi községi hivatalnál fizetés nélküli jegyzőgyakornokként kezd dolgozni. A következő évek e pályán, más-más községekben a tanulás és tapasztalás időszaka. 1894-ben, nagykorúságának ké­relmezésekor a jegyzői vizsgán már túl volt. Az idő múlásával a fiú is komolyabbá vált. Testvérei pazarló költekezése őt nem jellemezte. Az örökségi osztály megtételét követő első számadás szerint: 1888. január elsején 5222 Ft-tal rendelkezett, melyből 1894-ben, felnőtté válásakor 3959 Ft ma­radt. Vagyis hat év alatt mindössze 1300 Ft-ot költött el a tőkéből. A családjához való ragaszkodása is egyre nyilvánvalóbbá vá­lik. Már bonyhádi kisdiákként is gyámjától a szünidő Zombán, nagyapjánál és nagybátyjánál, Csontos Jenő tiszteletesnél való eltöltését kéri. Az utóbbit választja Ujfalusy gyámságról való le­mondása után magángyámjául 1889-ben. S az a Csontos Jenő, aki Tivadar házasságának engedélyeztetésénél nemhogy jóváhagyást nem ad, hanem: „ nem óhajt sem jelenleg, sem később Tivadar ügyeibe belefolyni" a feladatot elvállalja, s figyelemmel kíséri a fiú életét. 94 A jegyzői vizsgához közeledve társadalmi státusának „kifeje­zésére " Aladárral együtt - akinél inkább pénzszerzési szándékként jelenik meg - a letétként elhelyezett családi ékszerekből két darab gyűrűt és egy arany óraláncot kér kiadatni: az egyiket Aladárnak, a másikat és az óraláncot magának fenntartva. Az árvaszék kisko­rúságukra és Tivadar örököseinek igényére hivatkozva kérelmüket elutasítja. A fiú az ezekhez jutás szándékáról nem tesz le, de elha­lasztja felnőtté válásáig. Addig is azonban, látva Aladár pazarlá­sát, testvére részének 50 Ft-ért való megvásárlásához kér enge­délyt, indokként bátyjának a hozzájárulását és általa az „értékek elkótyavetélési" lehetőségét említve. 95 Majd ezen is továbblépve, Tivadar részét is megváltja. TMÖL. Tv. Á. L. I. hagy.: 1886. febr. 24. 2202/1886. TMÖL. Tv. Á. L. I. hagy. 16929/1892. 152

Next

/
Thumbnails
Contents