Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Ruzsa Éva. Egy kisnemesi család két generációjának küzdelme a deklasszálódás ellen • 115

javulását megígérve, a bonyhádi gimnáziumba kerül, ahol befejezi a harmadik és megkezdi a negyedik osztályt. Ujfalusy a felügyelet és tanulmányok ellenőrzésének szempontjai szerint választ lakást számára: előbb Sebestyén, utóbb Gyalog István tanítóknál. A fiú továbbra is eleven és csintalan - kiadások ablaktörésre -, mégsem ezért, hanem rossz tanulása miatt Bonyhádról is elbocsátják. Az ötödik osztályt már Pécsen kezdi, kosztra és kvártélyra az ott szol­gálatot teljesítő nagybátyjához, Csontos Sándorhoz kerül. Cson­tosnak életvitele miatt nem marad ideje a fiúra figyelni. 87 A tanu­lást elhanyagolja, naphosszat a várost rója. Ujfalusyt rövid időn belül értesítik a fiú intőiről: hittanból, német, latin és görög nyel­vekből valamint mennyiségtanból, amelyek okát a tanári kar a hanyagságában látja. 88 Csontos - magát védve - a hibát a fiúban keresi. Zoltánt rö­videsen egy özvegyasszony gondozásába adják, ahol két osztály­társával együtt valóban figyelmet és szeretetet kap. 9 S mivel to­vábbra sem szeret tanulni, nem menekül a Pécsről való eltávolítás­tól sem. A kizárás után Ujfalusy megpróbálja őt előbb a kaposvári, majd a csurgói gimnáziumban elhelyezni, de mindkét helyről rossz magatartására hivatkozva „folytonos rendetlenkedés, fe­gyelmezetlenség, társainak nyugtalanítása és az előadások zava­rása miatt" elutasítják. 91 A reménytelen helyzetben már csak egyetlen megoldás mutatkozik: a szekszárdi polgári iskola. A már korábban elbocsátott Zoltánt Ujfalusyra való tekintettel felveszik az ötödik osztályba, feltételül szabják: a gyámnak biztosítani kell a fiú szoros, szigorú felügyeletét, az első rendetlenkedés az isko­TMÖL. Tv. Á. L. I. hagy.: „ Én beismerem, hogy ilyen könnyelmű voltam és csakis magam vagyok az oka, hogy ily szomorú a végzet, habár a Sándor bá­csi ha év elején többet gondolt volna velem most nem kellene így pirulnom, de ahhelyett, hogy szünidő alatt a tanulára serkentett volna kocsmákra vitt, szivarokat adott,..." Zoltán Pécsről írott levele, 1884 dec. 23. TMÖL. Tv. Á. L. I. 1884. okt. 22. TMÖL. Tv. A. L. I. hagy.: „Annyit írhatok Zoltán gyerekről, nem hiszem hogy valami legyen belőle." Csontos 1884. okt. 30-i levele TMÖL. Tv. A. L. I: hagy. „ Legyen nyugodt tekintetes úr én mindent elköve­tek Zoltán javára, iparkodom az anyai gondoskodást kipótolni..." Scossa Ödönné 1884. nov. 27. TMÖL. Tv. Á. L. I. hagy. 1885. jan. 5.-1884. évi számadás 150

Next

/
Thumbnails
Contents