Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Ruzsa Éva. Egy kisnemesi család két generációjának küzdelme a deklasszálódás ellen • 115

általi kezelésére utal, de ebből mégsem következik a férji végrendelkezés azon lehetősége, hogy a kezelő személyét kategorikusan, kizárás által meghatározza. Különösen nem a szabad végrendelkezés törvény adta, mindenkire vonatkozó jogának érvényben léte mellett. Ezt inkább óhajként tekinthetjük. A végrendelet keletkezésének idején az 1871. évi birtokeladás vételárából a vevőknél mintegy 3900 forintnyi összeg maradt hátralékban. Az adásvételi szerződés nem áll rendelkezésünkre, így nem tudjuk, hogy a birtokot egyszerre értékesítette-e, vagy megelőzően adott-e már el belőle, és nincs adatunk az árról sem. Átlagos értékként holdját 130 Ft-ban számolva,

32

az eladási ár 23400 Ft-ot tett ki. Lippich szükségesnek látta - Csontos vagyonkezelési lehetőségének kizárása mellett - a tőkepénz megőrzését gyermekei egzisztenciális jövőjének érdekében. Legmegfelelőbbnek az általa már 1862-től folytatott gyakorlatot, a biztosítás melletti adóslevelekben való kihelyezést tekintette, amelyből befolyó kamatokat a család mindennapi életének fedezetéül szánt. Lippich azokba a folyamatokba kapcsolódott, amelyeket az 1850-es évektől kezdődő gazdasági fellendülés Magyarországon is megindított. A fejlődés egyre több pénzt igényelt, amely az 1863 és 1866 közötti pénzszűke időszak után 1867-től egyre nagyobb mennyiségben állt rendelkezésre. A mind nagyobb tőkét bevonni A polgári házassági vagyonjog számos, még a feudális jogrendben biztosított „intézményt" átemel. Érvényben marad a női szabadvagyon, a hitbér, a hozomány, a közszerzeméy - igaz alkalmazását rendi-szociológiai struktúra szerint elkülöníti: a nemesi, a honoráciori rétegekben a közszerzemény nem létezik. A nő minden vagyona külön vagyon, amelyet számadási kötelezettség nélkül férje kezelésébe adhat. A jövedelem azonban, a férj főszerzőségének vélelmezése miatt, a férjé lesz. Asztalos László: A magánjog és a kereskedelmi jog In.: Csizmadia 1995. 401. p. 1871-ből más adásvételi szerződés nem áll rendelkezésünkre, így az ingatlaneladás értékét csak a korábbi évek földértéke alapján tudjuk megbecsülni. Gaál Zsuzsanna szíves közlése szerint Baracs 1860. évi becsüje szerint az első osztályú szántó holdanként 120, a másodosztályú 100 Ft, a rét 160 Ft-ban becsültetett. Sáry István a Győr megyei kis-és nagybirtokokról írott tanulmánya szerint egy kisebb birtok 1862-ben 120-130 Ft-ért kelt el. (Sáry István: Gazdálkodási viszonyok Győr megye néhány nagy-és középbirtokán az 1860-as évek elején Agrártörténeti Szemle XXIV. Evf. 1983. 1-2. sz. 135. p.) Ezek alapján talán nem követünk el nagy hibát, ha az 1871. évi holdankénti értéket 130 Ft-ban határozzuk meg. 124