Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Ruzsa Éva. Egy kisnemesi család két generációjának küzdelme a deklasszálódás ellen • 115

igyekvő folyamat eredményeként az 1868. XXXI. törvény eltörölte a kamatmaximumot, az uzsora kora eljött. Az első válságokat követően a tőke biztos nyereségre törekedett, ennek biztosítékát az ingatlanok jelzáloggal történő bejegyzésében látta.

33 Paradoxon, hogy Lippich egy nagy és bizonytalan egzisztenciával rendelkező családdal a háta mögött, a pénz megőrzésének egyetlen lehetőségét a magas kamat mellett is a kockázatos kölcsönzésben látta. Élete végén - már Szekszárdon való végleges megtelepedése után - még egy módot talált: a lakóépületvásárlást, majd ennek bérletként való hasznosítását. Az iparba történő befektetés kizáródott a nemesi mentalitás révén is; másrészt a tőkenagyság miatt számításba csak a kisipar jöhetett volna, amelyhez hiányzott a szakképzettség. A család ez alapján való eltartásának képessége is megkérdőjeleződött. 18 évvel később - 4 évvel Csontos Emília halála után

34 Lippich István hagyatékának több mint felét a kihelyezett kölcsönök tették ki. A hagyaték követelési - cselekvő - állagában az egyes hagyatéktípusok egymáshoz viszonyított arányát nem az 1881-ben készült leltár alapján, hanem az 1886-ban lezárult és a hagyatéki tárgyalás által elfogadott osztály adatai szerint vizsgáljuk. A kettő között mintegy 6000 forintnyi különbség van, amely nem magyarázható a leltár felvételekor és az osztály során - pár száz forint eltéréssel - szinte azonos összegben elszámolt kölcsönlevelek, készpénz és ingóságok mellett az ingatlanok eladásából származó pozitív eltéréssel. A különbség nagyobb része az ingatlanok alulértékeléséből adódik. A leltár mindössze egyet említ 7240 ft értékben, csak a házat, holott Lippich tulajdona volt még 2 darab szőlő, legelőrész, illetve a kétyi bérbe adott malomregálé. A felvételnél a becsüs levonta a mintegy 4000 forintnyi bejegyzett jelzálogot, amely az elhunyt pénzintézeti és gyámpénztári tartozásából származott. A betáblázott tartozás mellett a ház értékének körülbelül 11-12000 forintnyinak kellett lennie, mert a takarékpénztár által jelzálogterheléssel kölcsönzött pénz fedezetéül az ingatlanKövér György: Iparosodás agrárországban Gondolat Budapest, 1982. 51. p. A hagyatékának betárgyalása csak férje hagyatékával együtt történt, addig Lippich István kezelésében maradt. 125