Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Gaál Zsuzsa: Válaszúton dzsentri portrék Tolnából • 83

hatalmasabbá váló adósságteher. Ezek a családok - mint Dőry Mihály példáján láthatjuk - valóban nem sok eséllyel vágtak bele a 48 után beköszöntő szabad piaci versenybe. Az 1850-es évek végén, az 1860-as évek elején bekövetkező első nagy csődhullám megítélésünk szerint a megelőző fél-egy évszázad folyamatainak alig feltartóztatható, logikus következménye. Egy jellegzetes dzsentri A Dőry-család Sopron vármegyéből származik, eredetét a kora középkorig vezetheti vissza. A csáfordi várjobbágy ősök 1360ban Nagy Lajos királytól nyertek nemességet, majd első birtokaik, Jobaház és Dőr után a 15. században vették fel a jobaházi Dőry nevet. A tolnai ág megalapítója, Dőry László a 18. század elején szerzett a megyében birtokot. Lipót császár 1701-ben Monoszterly Jánosnak, a rácok alvajdájának s katonai vezetőjének érdemei elismeréseként egy 12 pusztából álló gazdaságot adományozott.

57 Monoszterly az őt pénzével és udvari kapcsolataival támogató Dőry Lászlónak még ebben az évben átengedte az adománybirtok felét, majd 1720-ban - Ladomány és Szárazd kivételével - sor került az eddig egyben kezelt birtok felosztására is. A Dőryeknek jutott Zomba, Tevel, Kisdorog valamint Szentgál. Még az osztozást megelőző évben Dőry László megvásárolta gróf Zichytől Ódányt, majd pedig az állandó pénzzavarral küszködő Monoszterly-családtól Pusztapélt, Kovácsit és Patlant. Ezekkel a vásárlásokkal Dőry László 20 ezer holdas gazdaság birtokába jutott, 1748-ban pedig a család az eddig vitatható jogcímen birtokolt uradalomra királyi adománylevelet nyert.

58 A 18. század második felétől a természetes szaporodás következtében a családon belül nagymértékű birtokosztódási folyamat indult meg. László birtokán még csak két fia, Ignác és Ádám oszHolub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703. In: Tanulmányok Tolna Megye Történetéből. V. kötet Szerk: K. Balog János, 1974. 18. p. Éppel János :Tevei Zweieinhalb Jahrhunderte schwabische Ortsgeschichte. Bp. 1988. 22-26. p. 101