T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A település hálózat változása és ennek okai a Dél-Dunántúlon (1850-1914)

megye), amely már előzőleg is kitűnt a mezővárosok sorából nagy forgalmával, élénk, nagy területet vonzó piacával, jó közlekedési lehetőségeivel. Az 1860-as évek második felére e várostípus száma már háromra nőtt, Nagykanizsán kívül rendezett tanácsa volt Mohácsnak és Csáktornyának is. Népességük növekedése szerény, noha a számuk háromszorosra nőtt, a lakosság számának növekedése kétszeres. A mezővárosok száma is megnőtt, bár lakosságuk számának növekedése az eltelt 25 év alatt alig 16 %-os volt. Feltűnő viszont a puszták és a majorok népességének nagyarányú növekedése, amely a 25 év alatt közel háromszorosára emelkedett. A számok azonban nemcsak azt jelzik, hogy a népesség száma ezen a területen nőtt, hanem azt is, hogy ez a fejlődés a városokat érintette elsősorban. Az 1840-es években a lakosság egynegyede élt már városban, és 1865-ben ez az arány 26,6 %-ra nőtt. Minthogy településhálózatról van szó, azt is meg kell vizsgálnunk, hogy az eltelt időszakban melyik településben változott a helyzet annyira, hogy a „hierarchiában" elfoglalt helye is megváltozzék. Konkrét településekről lévén szó, most már az 1850 és 1865 közötti helyzetet vizsgáljuk meg közelebbről. Minthogy ebben az időszakban a megyék még meglehetősen elszigeteltek voltak, érdemes előbb az egyes megyék településhálózatának sajátosságait áttekinteni. Az 1850-es években a településtípusok egymáshoz viszonyított aránya Baranya és Zala megyékben a falvak dominanciáját mutatja, és ha a népességszámot is megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy ez a két megye tipikusan aprófalvas területnek tekinthető. Somogy megyében viszonylag nagy számban találunk pusztát, majorságot, ami a nagybirtokrendszer egyik velejárója. Tolna megyében a 82 falu mellett 47 volt a puszták száma, viszont ha a 21 mezővárost közelebbről megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy ezek rendszerint - több település - köztük uradalmi majorok és puszták - laza konglomerátumai, amelyek utóbb az „eszmei község" kategóriájába kerültek. (Pl. Ireg.) A rendszerint központi helyen fekvő, nevet adó település vásártartó hely lévén, a o mezővárosi feltételeknek megfelelt. Fényes Elek: i. m. 1851. adatai alapján. Részletesebb feldolgozást lásd: Dombi P. - T. Mérey K. : i. m. 261