T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A település hálózat változása és ennek okai a Dél-Dunántúlon (1850-1914)

A terület mezővárosai általában vegyes nemzetiségűek voltak és nagy többségükben vegyes vallásúak is (lásd az 1. térképet). A római katolikus, evangélikus, református, görögkeleti templomok és zsinagógák igen nagy változatosságban és számban helyezkedtek el e terület mezővárosaiban, sőt falvaiban is.

9 Mindez általános jellemzője marad a terület városainak és falvainak egészen az első világháború végéig. Az 1860-as években a településhálózaton belüli változások elsősorban a mezővárosi hálózatban voltak megfigyelhetők. Baranya megyében változatlan maradt az egy szabad királyi város (Pécs), de a mezővárosok száma az eltelt 15 év során kettővel megnőtt, és megjelenik a rendezett tanácsú város: Mohács. Konkrétan a következő, 1850-ben még faluként szereplő településeket említi mezővárosként Fényes Elek munkája: a Pécs melletti, 310 lakosú Németürögöt, továbbá a magyarnak jelzett Szentlőrincet, amely 1840-ben mezővárosként került feljegyzésre. Mezőváros volt a vegyes nemzetiségű Bán vagy Baán, amely a baranyavári járásban feküdt. Somogy megyében a mezővárosok száma 1850 és 1865 között 30-ról 4l-re nőtt. E 15 év során Fényes müve falunak „minősítette vissza" Városhídvéget (1766 lakossal), és új mezővárosként említi: Nagybajom, Hetes, Lelle, Magyaratád, Büssü, Tab, Nemesdéd, Kutas, Miké, Gálosfa, Pacza és Nemesvid településeket (az utóbbi az 1840-es években is mezőváros volt). Tolna megyében csökkent a mezővárosok száma, 20-at jegyeztek fel ekkor. Faluvá süllyedt Dunaszentgyörgy és Zomba, viszont mezővárosként említik Miszlát. Zala megyében a 24 mezőváros száma 32-re nőtt, de itt figyelembe kell vennünk, hogy az 1850-es években Muraköz hét mezővárosa nem szerepel a megye városai között. Az 1860-as években Szécsi-sziget és Szigliget régi mezővárosok kimaradtak a városok sorából, lélekszámuk alacsony (Szigliget lakosainak száma - Fényes 1841 évi adatai szerint 875 fő, s ez 1866-ban 846 főre csökkent. Szécsi-Sziget lakosainak száma egyik évben sem érte el a Részletesebb feldolgozást lásd: T. Mérey Klára: Templomok, zsinagógák és szerzetesrendek a Dél-Dunántúlon 1830-1866. In: Egyházak a változó világban. Szerk.: Bárdos I. - Beké M. Esztergom, 1991. 351-356. p. 262