T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Rendhagyó válogatás egy életműből

az Agráregyetem könyvtárában töltötte, és egy megindítandó szakfolyóiratról, a későbbi Agrártörténeti Szemléről szövögetett terveket. 1956 januárjában végre sikerült lakást kapnunk, és ekkor egyesülhetett a csonkán maradt kis család. Anyám ősszel még viszszament Kaposvárra, hogy a cukorgyári kampányban részt vegyen. Húgom ugyanez év őszén iratkozott be a Heim Pál Gyermekkórház Budapesten indított két éves gyermekápolónői és -gondozónői tanfolyamára. Hárman három felé voltunk. Amikor 1956. október 24én reggel azt hallottam a rádióban, hogy Budapesten kijárási tilalmat rendeltek el, azonnal kiküldetési rendelvényt kértem Kaposvárra, ahová még aznap délután elutaztam, hogy legalább anyámmal együtt legyünk. Ezt követően viharos gyorsasággal követték egymást az események. Szerintem én vagyok az egyetlen, aki az akkori lelkesítő, majd letörő eseményekből „hasznot húzott": a kaposvári levéltárban kényszerűen eltöltött hat hét alatt gyűjtöttem össze a kandidátusi értekezésem teljes anyagát. Pista bácsi, az akkori raktárkezelő zokszó nélkül és fáradságot nem ismerve hordta fel az alagsorból Somogy megye teljes úrbéri peres anyagát, amit én, a rádió híradásait hallgatva, nagy izgalmak között néztem végig és jegyzeteltem ki. Ennek az óriási, országos eseménynek azonban más hatása is volt az éltemre. Az a megrendülés, amit a forradalom erőszakos letörése bennem keltett, arra késztetett, hogy mérlegeljem: érdemes-e a történettudománynak szentelni egész éltemet? Környezetemben főnököm, Babics András képviselte a nyugalmat és a tudományt, tőle kértem tanácsot: vagyok-e annyira tehetséges, hogy érdemes ezt megtennem? Neki erős és szép családi háttere volt, s azt válaszolta, hogy a családot nem pótolhatja semmi. így aztán 1957-ben férjhez mentem Tóth János középiskolai tanárhoz. Egy fiunk született (András) 1959 áprilisában és egy leányunk (Klára) 1962 decemberében. A Nobel-díjas vágyaimat pedig 1984-ben „becseréltem" az első unokára, akit aztán még további nyolc követett. Időközben azonban tovább folyt a munka a Dunántúli Tudományos Intézetben. Az évenként beadott jelentésekből pontosan végigkísérhető az a gyors ütem, amelyet az Intézet évente megjelentetett Értekezések kötete diktált. A Somogy megyei gyűjtés 13