T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Dunántúl népei a reformkorban, ahogyan azt a kortársak látták

Magyarország népei közt a szlávokat „kisebb jelentőségüeknek" találja, akik nagyon szegények, de temperamentumuk sokkal kedvesebb, mint a magyaroké. Szeretik a táncot és a muzsikát, jószívüek, de a nemzeti büszkeség hiányzik belőlük. Szokásaik megnyerőek, de ugyanakkor alattomosak és fortélyosak is. így jellemzi a szláv és a magyar paraszt közötti eltérést: a magyar, ha feljebbvalójával találkozik, leveszi kalapját és egyenesen áll. A szláv sohasem egyenesedik ki addig, amíg el nem bocsátják. Az igazi vagy kényszeralázatossága határtalan. De hogy milyen érzelem van a szívében, azt elrejti, nehogy kára származzék abból. A németek,- bármennyire is keveredtek a magyarokkal - írja Miss Pardoe, - sértetlenül megőrizték nemzeti jellegzetességeiket. Tartózkodóak, fegyelmezettek, illendő magatartást tanúsítanak. A büszke magyar - írja a szerző - lenézi a szlávot, „a tót nem ember" - mondja, a német pedig a magyart nevezi betyárnak vagy istállófiúnak. Régebben a nemzetiségek közti ellentét mélyebb volt, több faluban a magyar, a német és a szláv nem is érintkezett egymással. Most már csillapodott ez az ellentét. Miss Pardoe meglátása szerint Magyarország egy kis Bábel. Az arisztokrácia magyar, s a parasztok magyarok, szlovákok, horvátok (illyreknek írja őket) csehek, románok, görögök, németek, ruténok, franciák és olaszok. A paraszt szót - szerinte - az alattvaló szóval kellene helyettesíteni. Meglátása szerint az ipar, a kereskedelem és a művészet a németek kezében van, a magyar inkább katona nép.

6 Munkája első részének XIII. fejezetében külön foglalkozik a magyarországi cigányokkal. Megjegyzi, hogy vékonyabbak és sötétebb bőrűek, mint az Angliában élők. 1783-ban 40 ezer forint volt az adójuk. Foglalkozik Mária Terézia és II. József sikertelen letelepítési kísérleteivel. Néhány helyen érintőlegesen emlékezik meg egy-egy hazai un. „melléknépről". így pl. müvének II. része XVIII. fejezetében annak kapcsán, hogy megállapítja: a magyarok nem tanultak meg kereskedni, hosszasan foglalkozik báró Sina Simonnal, a „nagy görög bankár"-ral, akit a magyar kereskedelmi világ királyának nevez. Magyarország minden mágnása adósa Sinának, aki szaba6 Pardoe i. m. II. köt. XVII. fej. 369