T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Dunántúl népei a reformkorban, ahogyan azt a kortársak látták

don spekulál a pénzével. Az 1838. évi nagy dunai árvíz után a rombadőlt házak és a Duna hidak újraépítése az ő pénzén és fájával történt. Rendkívül érdekes, amit a magyarországi zsidóságról ír. Külön fejezetben foglalkozik a középkorban történet megtelepedésükkel, a pénzvilágban betöltött szerepükkel. A vidéken élők között vannak szénégetők és árusok, kereskedők, akik mindent felvásárolnak a paraszttól és becsapják őket, - írja Miss Pardoe. Megemlíti a zsidó emancipáció kérdését, amely már a levegőben volt a reformkorban. Szól arról is, hogy a magyarországi zsidók kevésbé „bigottak", mint Angliában, mert beteg gyereküket beviszik a keresztény kórházakba és árusítanak disznóhúst is. Miss Pardoe elsősorban a felvidéki állapotokat ismerte, ott lakott hosszabb ideig. Nagyon figyelemreméltó, ahogyan a szlávkérdést látta. Feljegyzi, hogy a szlávok lelkében nagyon mély gyökere van a magyar gyűlöletnek. Őket tartják felemelkedésük akadályozóinak, s gyűlölik őket azért is, mert nélkülözniük kell az erkölcsi és szociális javulást. Megemlíti, hogy a szláv irodalmárokat Oroszország támogatja pénzzel. Magyarországon már kiterjedt szláv propaganda folyik, amely már-már egy szláv Monarchiát álmodik ebbe az országba - írja az angol utazó hölgy. Ez a kép bizony eléggé elszomorító. Reméljük, hogy ekkor az a másik kép volt az igazi, amelyet Csaplovics állít elénk a fent már említett munkájában 1822-ben. Eszerint Magyarország népei ekkor szép egyességben éltek, mint egy nagy család, mindenki „ adózott a Nemzeti Konyhára ". „A Magyar ád kenyeret, húst, bort, az Orosz és az Oláh sót (a Mármarosi sóbányákból), a Rácz szalonnát (mert Tót-országból legtöbb hízott sertés jön), a Sváb krumplival kedveskedik, az Olasz Riskásával, a Tót tejjel, túróval és konyhaedényekkel, a Cigány pedig a nemzeti ebédnél musikát tsinál. (A Zsidó messziről néz és pénzt keres.)" h néhány évvel később kiadott németnyelvű munkájában ezen az utolsó mondaton módosított csak és azt írta: „a zsidó o adja a pénzt." 7 Csaplovics i.m. 1822. IV. köt. 47. p. 8 Ugyanő: i. m. 1829. II. köt. 6. p. 370