T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A külföldi iparosok beköltözésének hatása a gazdasági életre Magyarország dél-nyugati részén a 18. században

településeiken ruházati iparban dolgozó mestereket letelepíttetni 1725-ben ! Minthogy a leírások egy része nem közli számszerűen elkülönítve a német és magyar szabó-, illetve vargamestereket, ezért nehéz megállapítanunk a külföldről ténylegesen beköltözőitek számát. A Tolnán élő 24 német szabó mindegyike nyilván német lakta területről költözött be, noha csak 17 fő jelezte külföldi születését. A többi feltehetően már a második nemzedékhez tartozott, és e haza határai között született. Az újonnan betelepült német szabók többsége cseh, illetve morva földről érkezett Tolnára, s a német vargák között is találunk morva területről érkezettet, aki azonban szász földön tanulta meg mesterségét. A magyar „divat" azonos volt a horvátok, szerbek viseletével. A csizmadiák és bocskorosok közül több horvát és szlavón területről érkezett, de sokan közülük már magyar műhelyekben sajátították el a mesterség fortélyait. Érdemes megemlíteni a Würzburgból áttelepült kesztyűkészítő-mestert. Tolnán már meg tudott élni ebből a mesterségből. A ruházati ipar mesterei általában helybéli kereskedőktől szerezték be a mesterségükhöz szükséges anyagot: ezek beszerzési helyeként Bécset, Grazot és Eszéket jelölték meg. Érdemes kiemelnünk ebből az iparágból a 4 szűcsöt Tolnán, akik közül 2 északról jött, Szilézia felől. S mindkettő külföldön sajátította el mesterségét. A vándorlási évek után telepedtek le ezen a vidéken, ahol - a vizek rendezetlensége miatt - még 1811-ben is olyan volt az éghajlat, hogy éjszakára minden évszakban nagyon lehűlt a levegő. Éppen ezért csak a bundát vagy szűrt viselők kerülték el a megbetegedést, ahogyan ezt akkor egy hadmérnök titkos jelentésében papírra vetette.

6 Az élelmiszeriparban a külföldön születettek magas arányát új mesterségek meghonosítása is okozta. Bizonyos az, hogy az édességet kedvelő törökök körében volt a városokban édességeket előállító műhely, éppen úgy, ahogyan a vízimalmok is őrölték abban az időben is a lisztet. A XVIII. század közepén mégis Carnioliából, Itália felől érkezett a mézesbábos mester Tolnára, és az Impérium Amstett nevű városából a cukrász Mohácsra. Új iparBécs, Kriegsarchív, Kartensammlung. K. VII. k. 116. E. 329