T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A bosnyák ferences misszió szerepe Tolna XVIII. századi újratelepítésében és a ferences rend kisugárzása ugyanott a század végén

Rákóczi szabadságharc bukása után .felcsapott betyárnak", s azon kevesek közé tartozott, akik még a vesztett ügy támogatói voltak.

11 1721 augusztusában hivatalosan is beiktatták Kokics Mihály pátert, a tolnai ferencesek presidensét a tolnai plébániára. Kapucsi György pécsi általános püspöki helynök végezte a beiktatást. A következő esztendőben került aztán sor az első püspöki vizitációra az akkor már egyre jobban benépesülő Tolnán. A püspöki hivatalos látogatás eredeti anyaga elveszett, s ennek adatait csupán Brüsztle egyháztörténete őrizte meg. Eszerint 1722-ben a plébánia telkén egy régi, kőből és habarcsból épült, harmadrészt zsindellyel fedett templom állott, Páduai Szent Antalnak szentelve. Az oltár művészien elkészített asztalos munka volt, s az oltárkép Szűz Máriát ábrázolta, ahogyan a kis Jézust Szent Antal felé nyújtja. Az oltár adományokból épült, elsősorban azokéból, akik a templomba kívántak temetkezni. Forrásunkból hiányzik a plébánossal kapcsolatos vizitátori megjegyzés, és így nem tudjuk mi késztette arra báró Nesselrode pécsi püspököt, hogy 1724-ben világi papot nevezzen ki Tolnára plébánosnak. Az új plébános (Franciscus Antonius Turnicsay - a História Domus utóbb írt és elítélő szövege szerint) azonnal kitette a ferenceseket a plébániából, akik kiköltöztek a Duna-partra és ott egy régi, égetett téglából készült, romos, hajdan pálos templomot hoztak helyre. Sokáig nem volt tető a fejük felett.

13 Ez az egész kiköltöztetés rejtélyesnek tűnik, de némiképp mégis összefüggésben lehetett azzal, hogy ugyancsak 1724-ben Mohácson a bosnyák ferencesek ünnepélyes körmenettel vonultak ki a városból a püspöki palotától északra fekvő külterületre, ahol elhelyezték a Szent Istvánról elnevezendő templomuk alapkövét.

14 A tolnai ferencesek helyzete annyival volt rosszabb ennél, hogy a Duna-partot esetenként elöntötte az ár, s veszélyeztette a romos templomot éppen úgy, mint a később felépített lakhelyüket, az életüket. 11 Részletesebben v.ö. FRICSY 1971. 10-11. p. 12 BRÜSZTLE 1880. 721-723. p. 13 Tolnai Plébánia, História Domus. 14 UNYI 34-35. p. 313