T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Rendhagyó válogatás egy életműből

kálpatriótával találkoztam azokon, érdekes és élethez közeli problémák megbeszélésére került sor. Ezek emlékére iktattam be a Melléklet XI. darabjaként az 1979-ben Szigetváron tartott előadásomat, amely a Zselici Dolgozatok IV. kötetében jelent meg. Szívesen képviseltem mindenhol a mi területünk érdekeit. Ezért örültem annak, amikor 1973-ban felkértek arra, hogy vegyek részt az MTA Történeti Bizottság munkájában. E bizottságnak 1993-ig voltam tagja. Ekkor a lista újragépelésénél kimaradt a nevem. Több kedves barátom figyelmeztetett erre, de én nem szólaltam fel. Mindig is szívesen adtam át a helyemet a fiataloknak, amikor úgy éreztem, hogy ők talán többet tehetnek a jó ügy érdekében. Az Intézetben folytatott munkám az 1970-es években az ipartörténet kutatása volt. Rengeteget dolgoztam ebben a témában éppen azért, mert az érzelmi kötődést nehéz volt hozzá megtalálnom. Az volt a tervem, hogy a négy megye ipartörténetének feltárása után, ezek eredményeit összegezve, értékelve állítom össze akadémiai doktori értekezésemet. Úgy éreztem azonban, hogy az igazi eredmény elérése érdekében egy iparágat teljes mélységében kell megismernem. Kapóra jött Szilágyi Miklósnak, a szekszárdi múzeum igazgatójának kérése, aki a simontornyai bőrgyár 200. évfordulójára megírandó kötetbe az „előtörténet" megírására kért fel. Úgy éreztem, hogy ez a kedvvel végzett munka (ezt is úgy kezdtem el, hogy elutaztam Simontornyára és egy napot a gyárban töltöttem), az ipar folyamatainak megismerése, végre áttörte a téma és a köztem feszülő falat. A gyűjtemény XII. darabjaként ezt illesztem a Mellékletek sorába. Ez a munka 1980-ban jelent meg. Az 1970-es évekhez fűződik még egy fontos eseménysor. 1970-ben vehettem részt először a gazdaságtörténeti világkongresszuson. Mindenképpen el akartam menni. Anyám megbetegedésének évfordulóján menekültem Pécsről. Ez a kongresszus ekkor Leningrádban volt, így anyagilag elérhető volt számomra, s az Akadémia is adott támogatást. Ez a kongresszus akkora élményt nyújtott, hogy attól kezdve mindent elkövettem, hogy részt vehessek ezeken a négy évenként, különböző helyszíneken megtartott kongresszusokon. S ezt sikerült is elérnem, mert - az 1978. évi, Edinburghban megtartott kongresszuson kívül - 1994-ig mindegyikre elmentem, sőt, mivel a későbbi főigazgató (Enyedi György) 24