T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

Rendhagyó válogatás egy életműből

elvei alapján: a résztvevő dolgozzék is meg az ottlétéért - korreferátumokat is tartottam Bernben és Leovenben. Az 1980-as évek újabb változásokat hoztak, 1981-ben váratlanul meghalt a történeti osztály vezetője: Rúzsás Lajos. Közel 30 éven át voltunk munkatársak, együtt mentünk a nemzetközi kongreszusokra, nagyon jó kolléga volt, segítőkész ember. Olyan hirtelen jött a halála, hogy el sem búcsúzhattam Tőle. Ezt akartam pótolni, amikor sírjánál én mondtam az egyik búcsúztató beszédet. Hamarosan Tóth Tibor is elment az Intézetből, s én egyedül maradtam történész. Minden erőmet az akadémiai doktori értekezés elkészítésére koncentráltam, s azt hamarosan be is adtam. Időközben, 1982-ben sikerült egy hónapra Collegium Hungaricum ösztöndíjat kapnom Bécsbe. Ez óriási élmény volt! Gyönyörű anyagot találtam, de sajnos az idő túl rövid volt, nem tudtam a gyűjtőmunkát befejezni. 1983 januárjában váratlanul, rövid, de súlyos betegség után meghalt Intézetünk igazgatója: Bihari Ottó. Markáns egyéniség volt, távozásával nagy űrt hagyott maga után. Megteremtette a kutatásokhoz méltó munkahelyet, kiépítette az új kutatói hálózatot, és elment. Az Intézeten ismét fekete zászló lengett. 1983. február 22-én került sor a doktori védésemre az Akadémián. Opponenseim: Katus László, Orbán Sándor és Vörös Károly voltak. A Dél-Dunántúl iparának története volt a témám, amelyet alapos elemző bírálatban részesítettek. Meghatóan szép emlékem marad mindig ez a délután. Nagyon sok kedves jó barátom jött el, sokan nagyon messziről. Éreztem rokonszenvüket. Az Intézetből is sokan voltak ott, jó volt látni a lelkes fiatal arcokat. Zsigmond László akadémikus volt az elnök, aki kivételesen jónak értékelte válaszomat. Hamarosan kézhez kaptam a diplomát. Az értekezés szövegét 1985-ben adta ki az Akadémiai Kiadó. Jó bírálatokat kapott és ez megerősített engem abban, hogy - noha a témát a köz érdekében vállaltam - nem volt elvesztegetett idő az a közel 15 esztendő, amit ennek feldolgozására fordítottam. Az Intézet igazgatói posztjára kiirt pályázat nyertese Enyedi György akadémikus lett, ami a földrajzi vonalat erősítette meg. Ekkor nyert nagyobb teret a települések kutatása, amibe nagyon nagy lelkesedéssel kapcsolódtam be. Az új igazgató széleskörű Intézet-hálózat központjává tette a Dunántúli Tudományos Intéze25