T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A kézművesek hierarchiája és kereseti viszonyai Dél-Dunántúl két vegyes lakosságú mezővárosában a 18. század végén

Az iparosok bevándorlási útiránya Mohácsra 1786-ig rosban 5-5 mestert találunk. Tolnán az öt mester közül a négy jól teljesített, 1 közepesen. Életszínvonalukat tekintve ugyanez az arány, de itt az egyik jól teljesítő mester életszínvonala csak közepes, míg a másik, közepesen dolgozó mester jól, kényelmesen él. Két mester a szekszárdi céh tagja, három céhen kívül dolgozik, ezeknek nincs segítsége, az előbbi kettőnél legény és inas is dolgozik. Mind az öt mesternek nyolcad telke és saját háza van, ezek után úrbéri terhet viselnek, mesterségük után pedig a megyének adóznak. Mohácson az 5 mester mindegyike céhtag, saját házban laknak. Minősítésük eltérő: ketten jól, ketten közepesen és egy gyengén dolgozik. Életszínvonala négynek jó, egynek viszont III. osztályú, vagyis nyomorúságban él. Ketten élnek pusztán mesterségükből, háromnak JöldvagyoncT is (szerződéses vagy úrbéres földről van szó!) megélhetésének forrását képezi. E mesterséghez a lakatos állt legközelebb: Tolnán öt, Mohácson három mestert jegyeztek fel 1786-ban. A tolnai öt mester közül háromnak volt nyolcad telke és saját háza, a negyedik saját 182