T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A helytörténetírás történelmi és módszertani problémái, különös tekintettel a délkelet-dunántúli mezőgazdaságtörténeti kutatásokra (Részlet)

ben az egész jobbágynépességnek közel 1/9-ed részét érintette (szám szerint 1351 házas és 1333 hazátlan szerződéses zsellérről tudunk, akiket az 1845. évi megyei közmunkára összeírtak). Ezeknek „keserves sóhajokkal" teli leveleit még 100 év múltán is megrendüléssel kell olvasnunk. A felszabadult úrbéres lakosság sem volt azonban elégedett, mert különböző, nagyrészt előző úrbéri perekben gyökerező sérelmeik voltak. Statisztikai kimutatásunk szerint a megye területén az úrbéri rendezés alá tartozó helységeknek több mint 1/3-a részint panaszaival hívta fel a figyelmet az úrbéri kérdés megoldatlanságára, részint a vitás kérdések megoldását peres úton vagy nyílt foglalásokkal szorgalmazta. Ennek a történeti háttérnek ismeretében szinte csodálatot kelt, hogy Somogy megye népe mégis milyen egységesen állott 1849 tavaszán Noszlopy Gáspár kormánybiztos mellé, úgy, hogy annak szinte napok alatt sikerült felszámolnia ott a császári uralmat. Igaz, ezt nagyban elősegítette az is, hogy a Habsburg tábornok védőszárnyai alatt működő királyi biztos, Czindery László, aki még a 30-as években Somogy megye ellenzéki követe volt, most leplezetlenül arról írt Windischgratznek, hogy az adóterheket fontos lenne minél nagyobb mértékben a nem nemesekre áthárítani és azt ajánlja, hogy főként azokra a vagyoni eszközökre vessenek ki több adót, amelyekkel a parasztok rendelkeznek, pl. a lakóházakra.

5 A nemesek aulikus része, amely még a szabadságharc hevében is saját kis pecsenyéjét akarta megsütni - mérhetetlenül távol volt azoktól a somogyi parasztoktól, akik még a világosi fegyverletétel után is -, ahogyan Madarász József megrázó szavakkal írja

6 - lefeküdtek a földre és azt állították, hogy ők még dörögni hallják a szabadságharc ágyúit. A világosi fegyverletételt követő időszakban a mezőgazdaság- és a parasztságtörténet számára egyaránt az volt a döntő probléma: miként sikerül megoldani a parasztságnak a feudalizmusból a kapitalizmusba történő átmenetelét, mennyi föld kerül paraszti kézre és milyen feltételekkel. E kérdés részletezésébe nem kívánok belemenni, csupán közölni szeretném, hogy az Országos Levéltár 5 Andics Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 184849-ben. Iratok. II. k. Bp., 1952. 288. sz. 455-461. p. (Országos Levéltár, Windischgratz-iratok. 684. Politischadministrative Section.) 6 Madarász József: Emlékirataim. 1831-1881. Bp., 1883. 271. p. 100