T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A helytörténetírás történelmi és módszertani problémái, különös tekintettel a délkelet-dunántúli mezőgazdaságtörténeti kutatásokra (Részlet)

és a Somogy megyei levéltár úrbéri peres iratai alapján a megye községeinek 95 százalékában sikerült számszerűen megállapítani a paraszti kézre került úrbéri jobbágy- és zsellértelkek számát, továbbá a közös legelőből, illetve erdőből számukra ítélt és átadott terület holdszámát. Meg kell említenem, hogy a rendezés alapját a községekben levő telkek száma képezte, melyeknek pontos megállapítása körül több helyen nagy csaták dúltak. A megyei adóösszeírások megbízhatatlanok, s ennek ellenére többször előfordult, hogy ezeknek adataira hivatkozva rövidítették meg a jobbágyokat. Volt olyan község, ahol a paraszti használatban levő földnek mindössze a felét ítélték úrbéri földként a parasztoknak, a másik felét maradványföldnek nyilvánították, amelyet holdanként - a minőségtől függően - 10-14-18 forinttal kellett a parasztoknak megváltania, rendszerint 1848. május 1-től számított 5 százalék kamattal. E problémakör részletezése már nem közérdekű, hiszen ennek módszere és történeti forrása minden megyére vonatkozóan megegyezik, noha az e forrásokból kirajzolódó kép nyilvánvalóan más és más. Befejezésül a magam részéről még csupán azt szeretném hozzátenni az előbb elmondottakhoz, hogy meggyőződésem: noha a parasztság történeti útjának két évszázados megyei szinten történő elemző vizsgálata és nyilvánvalóan a falvak és családok történetének tanulmányozása is nem éppen könnyű feladat, mégis ez, a gazdasági és társadalmi jelenségek ilyen mélységű tanulmányozása legalább annyi érdekességet rejt magában, mint egy politikai esemény rejtett rugóinak feltárása. Mert azoknak mozgató ereje is ide nyúlik a hétköznapok történetébe, s azokat sem ismerhetjük meg soha teljes mélységükben, ha nem vergődünk át előbb a gazdaságtörténet komor számadatain, rejtett és titkos buktatóin. Ezeken a forrásanyagokon és olykor buktatókon is különböző módszerekkel és más-más koncepcióval, de mindig a történeti igazság útját keresik hazánk két távoli pólusán dolgozó történészek. Milyen jó lenne, ha a tér itt nem jelentene távolságot és egymás segítő kezét és készségét messziről is érezni és éreztetni tudnánk! FORRÁS: A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete (Pécs) és a debreceni Déri Múzeum együttes TÁJKUTATASI TUDOMÁNYOS ülésének előadásai. 1970. július 18. Debrecen, 1972. 11-19. p. 101