Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Szilágyi Mihály: A grábóci szerb ortodox kolostor története • 5

alapanyagát, s ha eladja juhait, abból származik legfőbb jövedelme. A szerb szereti a vásárbajárást, egyik legkedveltebb időtöltése hajtóként és puskásként résztvenni a vadászatokon. Ezalatt a német gazda önmagát és cselédjét nem kímélve hatalmas iramot diktál. Napkeltekor künn van már a mezőn és csak az esti harangszó figyelmezteti, hogy haza felé kell indulnia, ahol a vacsora előtt még az állatok etetésén kívül elő kell készíteni a lovak és ökrök másnap reggeli abrakját. A német azt várja, hogy a szerb talpa alól kicsúszó nadrágszíj parcellákat felvásárolhassa. A telekkönyvek tanúsága szerint ez a csendes expanzió minden vegyesen lakott településre jellemző, ahol a német megveti a lábát.

202 A mezőgazdasági termékszerkezet-váltásban első helyen a jól informált uradalmak állnak (különösen, ha zsidó bérlőik vannak), őket minden esetben a német gazdák követik. Gyorsan reagálnak a konjunktúra élénkülésére, illetve lanyhulására. Nem kötik érzelmi dolgok. A német telkesgazdák „ ha láttyák munkás fáradtságoknak leendő megjutalmazását" dohányt termesztenek, de: amint attól sovánnyá válik a termőföld, vagy közvetítő-kereskedelem zavarja meg számításaikat, mint azt Kalaznón megfigyelték, rögtön áttérnek a takarmánynövényekre. „Miolta tsalfa zsidók" vágják zsebre a dohánytermelés hasznát, „szemlátomást elszegényednek ". Az állattartás konjunktúrájának élénkülésére, erejükhöz mérten befektetésekre határozzák el magukat. Példát erre is a fürge gondkodású uradalmak szolgáltatnak. A gyapjú fontosságát fölismerve 19 községben (közülük egyikben sem laknak már szerbek!) jelentős juhászatok fejlődnek ki, hét faluban szép gulyák, Györkönyben és Ocsényben ökör- és tehéncsordák tenyésznek. Csikósok felügyelete alatt - igavonó munkától megkímélt - tenyészlovakat nevelnek Medinán Bezerédj István főjegyző ménesében és további három birtokon. A két világháború között egyetlen híres szerb juhászról van hírünk, Szuprics Vendelről. Viszont a korábbi időkben, ha nem is nagy állománnyal - de sok szerbnek volt birkája. Sőt, a megye 18. századi újratelepülésétől számított első évtizedekből fennmaradt összeírások és más levéltári iratok bizonyítékul szolgálnak arra, hogy nem egy faluban, pl. Bátaszéken, Cikón, Medinán, Sióagárdon és Szálkán a saját szükségleteket meghaladó számú birkát tartottak. Ez az igénytelen állat, mely jól hasznosítja a gyönge legelők füvét is, gyapja révén nélkülözhetetlen ruházkodási alapanyagot szolgáltat. Húsa, sajtja és túrója évszázadokon át népszerű élelmicikk volt. Egy 1723. évi egzekúció adataiból némi képet alkothatunk a szerbek kezén levő állatállomány és élelmiszerek nagyságrendjéről. A végrehajtásban kárvallott 14 családtól 14 ökröt, 12 borjastehenet, 6 tinót és 49 Szita L.: Népmozgások Villány térségében a török kiűzése után. In: Lajber Imre: A villányi régió története Pécs 1995. 73 p. 99