Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Szilágyi Mihály: A grábóci szerb ortodox kolostor története • 5

sertést hajtottak el. Szekérre raktak 220 tyúkot, 23 ludat és 25 kaptár méhet. Ugyanakkor az üres hordókon kívül 2 hl szilvapálinkát is magukkal vittek, ami a szeszfogyasztás nagymérvű elterjedését is jelzi. Jóval kevesebb volt az aszalt gyümölcs elkobzott mennyisége. A kenyérgabona (többségében „kétszeres") 50 mázsát, a kenyérliszt mindössze két mázsát, viszont a borsó- és lencse 66 mázsát tett ki. Megdöbbentően nagy mennyiségű dohánylevelet (közel 3 mázsa) koboztak el a váratlanul megjelenő vármegyei hajdúk az adóhátralék ellenében. Három háztartásban találtak vajat (18 kg). A káposztáshordók akkor éppen üresen álltak, de a kukoricagóréban 10 szekérnyi csöveskukoricát (3 gazdánál) fedeztek fel. Meglepően nagy mennyiségű kendermagot (4 gazdánál: 86 kg-ot) és egy kevés feldolgozatlan kenderkévét jegyeztek fel. A kárleltárban egyetlen lóval nem találkozun. Egyetlen okra gyaníthatunk. Azok kipányvázva legelésztek az erdei tisztásokon Mórágy számos mély völgyének egyik-másikában.

203 Az előbbi adatokat más levéltári források is támogatják. Az 1711 után visszatelepülő rácok többsége, fegyverétől megvált, a gazdálkodás egynémely ágához jól értő földműves és állattartó jobbágy. Vándorlásaik alatt nem vesztették el, sőt zsákmányolással gyarapították is állataikat. Jeleskedtek a szőlőművelésben és a méhészetben éppúgy, mint a rétgazdálkodásban, a kender- és kukorica termesztésben.

2 A ráclakta települések lóállománya semmivel sem marad el a magyar falvakétól, jóllehet nem mindegyiknél mutatható ki lóvontatta ekés földművelés. De vásározó nép lévén: bizonyosra vehető, hogy szívesen tartott lovat. Egyedül a rácoknál rajzolódik ki a ló, a marha és a juh előnyben részesítése a sertések rovására, ami feltehetően ennek az etnikumnak a sajátja a 18. század elején. A rácok a ziska nevű, lecsüngő fülű sertést hizlalták.

205 Az apari rácoknál, kik tehénből és ökörből ugyanannyit tartottak, mint a falubeli magyarok, sőt lóból kétannyit s ezen felül 65 birkájuk volt 1720-ban, addig sertésből alig találunk náluk egy darabot is. A méhészet sok embernek adott kenyeret. A rácok már a török időkben is híresek voltak a vadméhek odúinak felkutatásában és a méz birtokbavételében. 1711 után folytatták hasznos és kedvelt időtöltésüket. Eleinte a vadméhek odúinak felkutatása a méhek repülési irányának megfigyelésével indult, majd követni kezdték rajzásukat és édesvízzel töltött edénybe csalogattak néhány vadpéldányt. Egyenként elengedték, majd követték ahhoz a faodúhoz, amelyhez repültek. Ez az un. élőfás méhtartás TMÖL IV./A/l./b Közgyűlési iratok (Acta congregationalia) 1698. 10: 372. Szita... 1978. 95.p. Bél,Notitia...337.p. TMÖL...Ö/277 100