Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Szilágyi Mihály: A grábóci szerb ortodox kolostor története • 5

évre, kölcsönöket kaptak (pl. igavonókra), hogy mielőbb termővé tegyék az ugaron maradt földeket s megszelídítsék e siralmas tájat. Az ide települő népcsoportok eltérő termelési hagyományt, technikai színvonalat, családi szervezetet, mentalitást, az új körülményekhez rugalmasan illeszkedő alkatot, vagy ennek ellentétjeként: merev ragaszkodást a megszokott életformához, más vallást hozott magával. „A rácok gazdálkodása " című fejezetben röviden elemezem a honos magyar és a jövevény német parasztokkal folytatott verseny kimenetelét. Ehelyütt csak néhány mondattal, inkább csak az összegzés szándékával fejtem ki levéltári kutatásaim kvintesszenciáját. A rácok nem tudtak alkalmazkodni - s talán nem is akartak az ortodoxia természetéből adódó szigorú hagyománytiszteletből -a folyton változó gazdasági és társadalmi folyamatokhoz. Szigetet alkotott Álsónána, Bátaszék, Börzsöny, Cikó, Grábóc, Szálka és a szomszédos Baranya keleti határán fekvő Hidas, Egyházaskozár, Véménd, Dunaszekcső, Mohács, Palotabozsok pravoszláv népe a katolikus és protestáns települések tengerében. Befelé fordultak, vallási életük és társadalmi magatartásuk a grábóci szerb szerzetesek és a pópák szigora alatt folyt. Lélekben és párkereső kapcsolatban egymás kezét keresték. Medinától Szekcsőig, Szálkától Ráckozárig fonódtak a rác családi kapcsolatok. A rác földműves és pásztor nem mondott le a nagycsaládos szervezet összetartó erejéről, ami önmagában nagyon szép, de gazdaságtalan munkamegosztást kényszerített rá. Károly István elemezte a medinai földműves családokban a gyermekszaporulatot. A Gojko családban a 19. század második felében két esetben született 10-nél több utód, egy esetben 9. A jellemző utódszám: 5-6 gyermek. A medinai Kozics családban ugyanezen időszakban hasonló nagy számú utód született. A 19. század második felében és a századfordulón már csak 3-4, illetve 2-3 gyermekszületés a jellemző.

190 Az 1710-1720. időszakra vonatkozó vizsgálataim arra utalnak, hogy a nagycsaládi szervezet sokkalta elterjedtebb a rác falvakban, mint a magyarok között. Utóbbiak körében 1720-ban csak minden ötödik családban találunk felnőtt férfi családtagot (a gazdán kívül), addig a ráclakta Börzsönyben és Cikón minden második, Bátaszéken és Szakcson minden harmadik családban tágítják a nős fiúk és vők a családi, háztartá• i 191 si keretet. Mind Grábócon, mind Medinán megfigyelhető, hogy a házasságkötéseknél a szerbeknél nem dominált oly mértékben az azonos vagyoni helyzetűek párkapcsolat keresése, mint a magyar, német és tót lakosoknál. Előfordultak szép számmal „rangon aluliak" közti házasságok.

192 Károly... 599-600. p. TMÖL... Ö/277. TMÖL. Szerb anyakönyvek. - Károly... 608:p. Kimutatja,hogy a 16 szerb család házasságkötésénél csak 5 esetben állt fenn a közel azonos vagyoni helyzet 96