Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Szilágyi Mihály: A grábóci szerb ortodox kolostor története • 5

s a szerbeknek itt volt templomuk. Magát Harcot rác halászok és rákászok lakták a török időkben. 85 4. Szerbek a szatmári béke utáni első évtizedben Szekszárd szerb helyőrsége a város 1686. szeptemberi felszabadulásakor az Eszék felé menekülő török és tatár seregekhez csatlakozott, de nem mondott végleg búcsút itteni katonai szolgálatának és a város határában levő csatári szőlőknek. Visszatérve a szigeti, majd győri várkapitány parancsnoksága alá rendelték az immár vegyesen magyar és szerb katonákat. 1694-ben megjelent a szekszárdi apátság javainak új tulajdonosa: Mérey Mihály, aki Martonfalvay Istvánt találta a várkapitányi székben. A kuruc-labanc háborúskodás oly nagy mérvű pusztulást okozott emberi életben és anyagi javakban egyaránt, hogy valóságosan új honfoglalására, a pusztult falvak benépesítésére, az elvadult táj megszelídítésére - bárhonnan is érkező - embereket szívesen fogadott a vármegye és a birtokosok. De a rácdúlás túlélői okultak a történtekből, ezért Baranya és Tolna azzal a kéréssel fordult Eszék várának parancsnokához, hogy a Dráván túlról érkező fegyveres csoportoktól tagadja meg a bejövetelt. Ennek köszönhető, hogy az 1711-1713 között Tolnába költöző rácok között nincsenek fegyveresek.

186 Ennek köszönhető, hogy az 1711 után viszszaköltöző rácok békés, gazdálkodó elemek voltak. Jeleskedtek a szőlőművelésben és méhészetben éppúgy, mint a gyümölcs- és kukoricatermesztésben. 1715-ben 15 szerb család lakja Palánk-pusztát, ezért úgy tűnik, hogy gyökeret eresztettek. Jelentős az állatszaporulat, megkétszereződik a méhkaptárok száma, termőre fordul a szőlőtelep, elegendő kölest és kukoricát termesztenek, tisztes halászati- és malomjövedelmet könyvelhetnek el. Élénk kapcsolatot ápolnak a közeli Agárd, Tolna, a valamivel távolabb, de még napi járóföldön belüli Alsónána, Bátaszék, Grábóc, Medina és Szálka atyafiaikkal. Mégis tiszavirágéletűnek bizonyult a palánki rác telep. Pusztulásának okát nem ismerjük. A nekrológ 1717. január 18-án hangzik el a vármegyénél: „ UY PALÁNK, qui locus incepit populari, et iterűm depopulatur" (Ujpalánk, amely helységnek megkezdték a benépesítését, ismét elnéptelenedett.)

x 87 TMÖL Processus civilis 1735. május 16. 13/5. sz. Szita László: Szerbek visszavándorlása Baranya megyébe a Szatmári béke utam években. In: Baranyai Helytörténetírás 1978. 95.p. (Továbbiakban: Szita...) TMÖL IV./A/5./a. Országos összeírások (Domestica) 0/ 271. (Továbbiakban: TMÖL ...Öl...) 94