Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Cserna Anna: Gróf Batthyány Kázmér és Sztankovánszky Imre kormánybiztosok levelezése 1848-1849-ben • 347

ismét legszívesbb, legőszintébb köszönetemet zálogául a' Haza egy koron nyilvánítandó magasztos hálájának".

23 A császári csapatok közeledtével Batthyány Kázmér országos biztosi felhatalmazása jegyében szervezte a megyék ellenállását is. Utasítása úgy szólt, hogy az osztrákoktól mentes déli megyék közül Somogyban gyülekezzenek a csapatok, és csakis túlerő esetén vonuljanak vissza az egyesített erők az erőgyűjtésre és az álladalmi vagyonnak menedéket nyújtó Eszéki várba. Somogy vármegye megszállása után is még mindig azt gondolta, hogy Baranya, Tolna, Pest és Bács vármegyék Nádosy ideiglenes főparancsnokkal az élen szembeszállhatnak Nugent 5000 fos seregével. Mérhetetlen optmizmusával - „ne csüggedjünk, a Magyar csak úgy veszhet ha maga magát elhagyja." - bátorította a reményt vesztetteket.

24 Sztankovánszky Imre Perczel Mór móri vereségéről, a főváros elvesztéséről szóló kedvezőtlen hírek közepette is megkísérelte felkészíteni a megyét az ellenség fogadására. Egy száguldó szabad csapat felállítását tervezte, ezért hazahívta az Eszéken lévő lovasságot. Abban a reményben határozott így, hogy Batthyány Kázmér meg fogja érteni ennek „a szentségtelen körülményekben rejlő okát"

25

, aki a kérés teljesítését megtagadta azzal az indokkal, hogy nem nélkülözhet egyetlen katonát sem a várvédelemben. Amúgy Tolnában semmiféle véderő nem volt január második felében, ugyanis Baranyában állomásoztak az év elején kiállított nemzetőrök az ozorai győzelemért kapott három ágyúval és lőszerkészlettel együtt. Bács megyével az összeköttetés lehetetlen volt a jégzajlás miatt. A lakosság pedig a népfelkelésre már nem mozdult. Sztankovánszky Imre közölte, hogy „ Tolna, jelen védtelen állapotában ... valamely felülről benyomuló kisebb cs. [ászári] seregnek is ellene nem állhatna".

26 Somogy után, január végén Zalát, Baranyát és végül február közepén Tolnát is elfoglalták az osztrákok, így Batthyány terve a megyék összefogásáról nem valósult meg.

27 A két kormánybiztos egyetértésen és nagyrabecsülésen alapuló kapcsolatát megzavaró momentumokkal is találkozhattunk. Például Sztankovánszky Imre a köztulajdonként kezelendő dunafbldvári sóházi só biztonságba helyezéséről másképp vélekedett. A már a megye felügyelete alatti alapvető szükségleti cikknek az Eszékre viteléhez nem járult hozzá, mert a visszajelzések szerint az a Fejér és Tolna megyei népnek a nyílt lázadásához vezetett volna. Ugyancsak figyelemre méltó tanúságokkal járt Auernhammer százados ügye. Az előzményekhez B. K. 1849. január 28. B. K. 1849. január 24. Szt. I. 1849. január 1. Szt. I. 1849. január 26. B. K. 1849. január 13. 353