Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Szilágyi Mihály: A grábóci szerb ortodox kolostor története • 5

Jeftimije Gavril igumen: Ráckeve 1754. Grábócon 1778-ban lépett a rendbe. 1792-ben a király megerősíti őt a budai konzisztóriumban viselt ülnöki tisztében (Konsistorialbeisitzer). Egy németnyelvű iratban: „vicahum der des Klostern Grabovatz "-nak (a grábóci kolostor vikáriusa) titulálják.

40 Joannikij Vasilij igumen: Grábóc 1748. Egy 1786. évi kimutatás szerint 15 évesen lépett a rendbe novíciusnak. Valószínűleg 1815-ig viselte a zárdafónöki tisDztet Jób igumen: 1664-67. Társaival együtt megölik az „uszkocsifc" (szabadhaj duk) Kirilovic Sofronije igumen: 1761-1770. 1765-ben elnyeri az apáti (archimandrita) méltóságot, 1770-ben budai püspökké szentelik, majd Erdélybe kerül Novákovics Dénes püspöki székébe. Működése első évében elkészül a grábóci templom tornya, majd szinte évenként különféle gazdasági létesítményekkel gazdagodik a kolostor. Krasic Vladimír Szálka. Tanító, később Karlovácon tanít. író, történész. Főműve: Manastir Grabovac u Budimskoj eparchiji. Novisad, 1881. In: Letopis Matice srpske 126-127-128. kötetk. Krunic Savó vikárius: a gazdasági ügyek korlátlan hatalmú ura. Főnöke: Cupic Danilo igumen nem ellenőrizte munkáját, mert megbízott benne. Ezért történhetett meg az, hogy a szolgabíró bűnpártolással (1835-ben), majd egy szekszárdi borkereskedő 1838-ban csalással, sikkasztással vádolhatta meg Krunicot. A csalárd úton szerzett pénzzel megszökött a Szerémségbe. Kovacevic Koste jerea (lelkész). Alsónánán és Medinán teljesít lelkészi szolgálatot (1887). Kurjakov Dositej jeromonach: 1857-ben született. Tagja annak a grábóci szerzetes közösségnek, ahonnan az ország különböző gör. keleti csoportjaihoz vezényelték őket. Kurjakov a váci fegyház lelkésze 1896ban. Marinkovic Archesil (?) zarándok szerzetespap Szálkán 1843-ban. Markovics Antal igumen és iskolaigazgató. Mielőtt a grábóci kolostorba került, a budai püspökség káplánja és ekonomja (jószágigazgató?). 187292 között a grábóci zárda vezetője, aki azt atyai módon kormányozta. Kiváló ismerője az egyházjognak. Noviciusait a legsürgősebb mezőgazdasági munkák dandárjában napi két órára tanulásra fogta be. Fáradozásának meg is volt a kézzel fogható eredménye. Két tanítványa: Adrián Stanisic és Krezic Firmilian elnyerte a zárdafónöki tisztséget (1897-1915, 1915-1930.) Markovicsot jól ismerték egyházi körökben, nagy népszerűségre tett szert. A szerb nemzeti egyház két ízben is karlováci pátriárkának jelölte, de a milaticsi nemzeti vonalhoz való elkötelezettsége megakadályozta őt e magas tisztség, egyházi méltóság megszerzésében. MG... 56/792. június 30. 30