Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Szilágyi Mihály: A grábóci szerb ortodox kolostor története • 5

kívánságára - a tömeges „beöltözés" elkerülése végett megkövetelte az ünnepélyes fogadalomtételre jelentkezőktől az életkor igazolását: 25 éven alulit nem volt szabad befogadni, s ez mellett bizonyítani kellett, hogy az örökös tartományok valamelyikéből érkezett, s nem a birodalmon kívülről.

33 Az 1769. április 22-iki karlócai szerb egyházi kongresszus 20. ülésnapján a királyi biztos - aki nélkül nem tarthattak a szerbek kongresszust - erre a korhatárra is rálicitált, azt kívánta elérni beszédében, hogy csak 35 éven felülieket vegyenek fel a zárdákba, mert - úgymond - a fiatalok ott sok kihágást követnek el. A jelenlévő püspökök, érthető módon tiltakoztak a javaslat elfogadása ellen : ha fiatalok nem vehetők fel : üresen konganak a zárdák.

34 Az alamizsnagyűjtés korlátozása is a kolostorok ellen irányult. A zárda templomának önként felajánlott alamizsnát csak renoválásra, egyházi felszerelések beszerzésére szabad fordítani. S hogy visszaélésre ne kerülhessen sor, a zárda jövedelmeiről adandó éves beszámolókban külön rovatban kell az ilyen tételeket feltüntetni.

35 A 18. század elején - úgy látszik - a szerzetesek alamizsnagyűjtése még nem szúrta a hatóságok szemét, mert, mint azt Bél Mátyás „Notitia "-jában írja: a grábóci kalugyerek „húst sohasem esznek, saját szorgalmukból éldegélnek, földet müveinek, mint a többi telepesek. Egyéb szükségleteket alamizsnából fedezik. "

56 A budai szerbek 1788. november 24-kén kelt levelükben elpanaszolják érseküknek, hogy „a mi szerzeteseinknek szigorúan meg van tiltva könyöradományokat gyűjteni, de a katolikus barátoknak szabad koldulni még a szerb egyházakban is. Ezért ontottuk vérünket a török, a rebellis magyarok, a franciák és a poroszok elleni harcokban ?"~ Minthogy évszázadok óta megszokott volt a szerb népnél, hogy papjait, szerzeteseit ellátja élelemmel, gyakorta úgy, hogy ajtóról ajtóra járó, bebocsájtást kérő egyházi embereit nem engedheti tovább alamizsna nélkül, nem csodálkozhatunk afelett, hogy Markovics Antal zárdafönök 1879-ben koldulórend képviselőjeként kér felmentést az 1879. évre kirótt „ház-osztályadó " megfizetése alól. Nem volt szerencséje: a megyei pénzügyi bürokrácia az 1868. évi XXII. te. 2. szakasza m. pontja szerint csak a valóságosan koldulórendek vannak fölmentve, s minthogy a grábóci MRT... I004.p. Margalits... 231.p. MRT.... 1004.p. TTTIX. 1979. 351. p. 41. jegyzet Margalits... 419.p. 26