Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Sudár Géza: Harc község krónikája • 173

hogy Kajmád pusztán előbb oldották meg az ilyen problémát!) - Az élet kikényszerítette a "felső" kezdeményezés, az iskolakörzetesítés kérdésének átgondolását. A felső tagozatot kellett valahol elhelyezni tehát. Először Zombán néztek körül, de ott a nagyon magas osztálylétszámok miatt a harci gyerekek számára már nem volt hely. Aztán - kénytelen-kelletlen Sióagárd következett. Ez az iskola fogadni tudta a harci gyerekeket, ami egybeesett a megyei művelődési osztály elképzeléseivel is. Az igazgató által összehívott szülői értekezleteken meglehetősen viharosan tárgyalták az ügyet. A szülők nagy része hallani sem akart arról, hogy gyereke Agárdra járjon iskolába, ahol majd "lenézik". Az igazgatónak nem volt könnyű dolga, amikor végülis három kivételével sikerült aláíratni a szülőkkel a kérelmet, hogy az 1961/62-es tanévtől kezdve a harci felső tagozatos gyerekek a sióagárdi általános iskolába járhassanak. A szülőknek persze más fenntartásai is voltak - joggal - hiszen az autóbuszos átjárás a gyerekek számára nem volt egyszerű feladat. (Évekig tartott, amíg az autóbuszmegállónál elfogadható pavilont építettek.) - Harcon 48 alsótagozatos gyerek maradt az iskolában. - Az óvodai "utánpótlás" 1922 között ingadozott. 1961-ben Novincs Erzsébet, majd Jenőfi Jánosné volt az óvónő, de már a következő évben a képesítés nélküli Horváth Erzsébet foglalkozott a kicsikkel. Ekkor (1962-ben) 17 első, 14 második, 15 harmadik és 9 negyedik osztályos tanuló kezdte meg az iskolaévet. 1961 őszétől 1962 nyaráig a tanácstitkár "Akadémiára" járt, Ocskay Imre helyettesítette. Rotfuchs doktor változatlanul kétszer járt át hetente Agárdról és nem járványos időszakban 30-40 beteget látott el. 1962 elején az Új Elet TSz. megállapíthatta, hogy fel nem osztható vagyona 755.844,- Ft-ról 1.074.000,- Ft-ra nőtt 1960 évről 1961 évre, tiszta vagyona pedig 1.254.815,-Ft-ról 1.632.723,-Ft-ra A községi könyvtár állománya is szépen gyarapodott: 1962 őszére már 1300 kötet volt a közben felújított helyiségben. Főleg a szépirodalmi és ifjúsági könyveket forgatták. A felnőttek közül kevesen jártak könyvekért, ők is csak szépirodalmi műveket vittek, szakkönyveket szinte egyáltalában nem. A rossz lakáshelyzet nemcsak a pedagógusokat, hanem más szakembereket is távoltartott a falutól. Nem volt kovács, bognár, cipész, fodrász is csak másodállásban. A rendőrség is körzeti megbízottal képviseltette magát a faluban (aki rendszeresen, igen alapos beszámolót tartott a VB. előtt), de szerinte a közrenddel nagyobb baj nem volt. Ebben némi szerepe az un. "önkéntes rendőröknek" is volt. Például 1961 őszén ők akadályoztak meg egy nagyobb rendbontást a "Diófásiban ", azzal, hogy a verekedni akaró szentgáli legényeket kiutasították a csárdából. Nincs új a nap alatt... (Valamikor a sióagárdi legényekkel volt állandó összeütközés...) 242