Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Szilágyi Mihály: A grábóci szerb ortodox kolostor története • 5

kat: szántókat, erdőket, legelőket adományozott. Hogy hol és mennyit kaptunk, azt a következőkben meglátjuk. Amit saját erőnkből és Isten segítségével a kínos körülmények között elértünk, azt nem dicsekvésből hozzuk jövendőbeli testvéreink tudomására, hanem azért, hogy ne járjunk az evangéliumbeli rest szolga példája szerint (A szerző a talentumokról szóló példabeszédére utal): „ Ezt a mihaszna szolgát - aki nem kamatoztatta a rábízott talentumot - pedig vessétek ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. "

ío Amikor a török elfoglalta földünket, a Szülejmán legyőzte a magyar Lajos királyt, s mindenfelé fosztogatott, leginkább földünkön, Szerbiában, de Boszniában, Szlovéniában és Dalmáciában, ahonnan a mieink közül sok keresztény menekült erre a magyar földre, a török nyomulása elől. Letelepedtek, templomot, házakat építettek maguknak. Eljutottak Győrig („Janoka városi"), megtelepedtek a Koppány mezején, a Kapós mentén, sőt magában Kaposvárott is. S e helyeken szívesen tartózkodtak. Közülük számosan fölkeresték az óhaza béli rokonokat, bennünket is a dalmáciai Dragovic-kolostorban. Elmondták, hogy a magyarföldön minden élelemből bőven terem. Dalmáciában pedig éhínség uralkodott. Hogy táplálhassuk magunkat, eljöttünk magyar földre, mármint én, a méltatlan Pajsije, Jevstatije, Stefan, Gerasim, Dionisije. A többi szerzetes ott maradt a dragovici kolostorban. Amikor Dragovicból magyar földre jöttünk, egész éven át tápláltak bennünket, házról házra járva a falvakban a Teremtés szerinti 7093 (Kr.u. 1585.) májusáig. Könnyezve kértek, hogy ne hagyjuk el őket, mert abban az időben kevés volt a lelkész - és megmutatták nekünk e szent helyet, amely alkalmas kolostorépítésre. Fenn a halmon nagyon régi időkben egy templom állott. Isten áldásának köszönhetően mind a mai napig (1593-ban) jól láthatóak a falfestmények, élethű keresztény alakokkal és föliratokkal. És mi az itteni keresztények könyörgésére, minden tekintetben alkalmas helyet találtunk a kolostor számára, s a mi keresztény testvéreinkkel felmentünk a budai vezérhez, aki e terület ura volt, fermánt kaptunk a templomépítésre, kívánságunk szerint a régit vagy akár egy újat kőből. Az erdőből annyit irthatunk a grábóci határban, amennyit termőfölddé tudunk tenni, és e földekből annyit tarthatunk meg, amennyit szántónak, rétnek, szőlőnek meg tudunk művelni, a dombokon és völgyekben szabadon legeltethetjük barmainkat, mindezt minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Máté evangéliuma 25: 30. 14