Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Dobos Gyula: Tolna megye levéltárának története 1950-ig • 115

Mivel nemcsak levéltári értékek mentek napról-napra veszendőbe, hanem a könyvekre, muzeális értékekre is hasonló sors várt, ezért a megyei alispántól, Némethy Páltól egy intézkedésre jogosító felhatalmazást kért és kapott. Ennek értelmében lehetősége nyílt a kastélyokban, uradalmi épületekben, intézményeknél, községi irattárakban levéltári, múzeumi, könyvtári, azaz közgyűjteményi értékek felkutatására, őrizet alá helyezésére, átvételére és elszállíttatására. Ehhez a feltételeket és támogatást minden helyi hatóságnak meg kellett adnia. E meghatalmazás azon anyagok védelmére is kiterjedt, amelyek „ tulajdonosaik őrizetében álltak, de azoknak rendezését és levéltári kezelésbe vételét tulajdonosuk önként kérte". Dr. Hadnagy Albert felbuzdulva az elért eredményeken többször jelezte az Országos Levéltár főigazgatójának, a Tolna megyei kezdeményezés országos gyakorlattá tételének szükségességét. Az Országos Levéltár igazgatója körlevélben hívta fel a megyék figyelmét e megoldási lehetőségre, majd egy országos értekezleten maga is beszámolt Tolna megyei gyűjtőútja eredményeiről és tanulságairól. Nem az ő ügyszeretetén, szakma iránti elkötelezettségén múlott tehát, hogy kezdeményezésből nem lett országos gyakorlat és számos érték került „magángyűjtők" kezébe, vagy kallódott el, semmisült meg, lett a későbbi országos papírgyűjtési akciók martaléka. A gyűjtőurak viszontagságainak bemutatásáról dr. Hadnagy Albert a következőképpen írt. A konkrét hely Tengelic, Benyovszky kastély, az idő pedig 1950: .... „sikerült végre bejutnom abba a helyiségbe, ahova az iratokat elrejtették, éveken át világosság és szellőztetés nélkül hagyva e helyiséget, de kitéve a szomszédos konyhából beáramló konyhagőz és nedvesség minden káros hatásának. A zsalugáterek kinyitása és a világosság behatolása után e helyiségben leírhatatlan és soha nem is feledhető látvány fogadott. Egerek és patkányok szaladgáltak az ajtó nyitására, a fény hatására a könyvmolyok ezrei és ezrei lepték el ruházatomat és testemet, a mennyezetről piszkos és szénfekete pókhálók csüngtek alá, és az iratok közt papírrágó fekete hernyók csúszkáltak mindenfelé mérhetetlen undort és borzadályt keltve. A szoba padlózatán már vastagon terült el az iratok elmállásából keletkezett nedves és porhanyós földréteg, itt-ott tarkítva egy-egy még olvasható levéllel, vagy más irattal. A polcokon lévő iratanyagban az egerek és patkányok sok helyen mély árkokat rágtak, részben vagy egészben megsemmisítvén ezáltal azoknak használhatóságát. Ilyen körülményék közt kellett hozzákezdenem ennek az iratanyagnak a megmentéséhez, melynek értékéről a tulajdonosának fogalma sem volt. Háromheti keserves munka után 52 kötegre terjedő iratanyagot sikerült innen kimentenem olyan nedves és óhajtott családi iratok átadásának szándékát jelezte a gróf, így kívánta az enyészettől megóvni egykori családi irattárát. TMÖL. AI. 7506/1940. 136