Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Dobos Gyula: Tolna megye levéltárának története 1950-ig • 115

penészes állapotban, hogy az iratok szárogatásához többheti időre és munkára volt szükség. A megmentett iratanyag összesen 18 fm terjedelmű és 12 darab ismeretlen középkori oklevéllel és a mohácsi vésztől kezdődően országos viszonylatban is rendkívül értékes iratanyaggal gazdagította levéltárunkat. Keserves fáradozás talán még soha nem hozott akkora gyümölcsöt, mint ennek a családi levéltárnak a megmentése, jóllehet különböző okok miatt ezt a levéltárat már előzőleg eléggé súlyos veszteség érte. Kétségtelennek látszik azonban az, hogy a nagyobb arányú veszteség akkor következett be, amikor ez a levéltár éveken keresztül a külvilágtól teljesen elzárt állapotba került, mindaddig, amíg nem sikerült oda a már közölt módon bejutnom. "

76 A nemesi családoktól átvett irategyüttesek feldolgozása során kiderült, hogy a megyei levéltárba 195 db középkori, Mohács előtti oklevél került. Korábban a megyei „levestár" egyetlen ilyennel sem rendelkezett. Igaz ezen iratok nem Tolna megyei vonatkozásúak, hanem a XVLII-XIX. sz. folyamán Tolna megyébe települt nemesek hozták magukkal családi irattárukkal. A 80 ifm-et meghaladó családi és személyi iratok minőségileg a levéltár legféltettebb és legértékesebb okiratai közé tartoznak. Az iratokkal együtt több tízezer kötet könyvet is beszállítottak. A többségében német, francia, angol nyelvű szépirodalmi kiadványok jelentős része a hulladékgyűjtés áldozatává vált, a MÉH telepre, majd zúzdába kerültek. Néhány ezer díszesebb kötésű szépirodalmi- és szakkönyvet tudott csak az akkori levéltár és múzeumigazgató megmenteni az utókor számára. 75. Hadnagy... 160.p. 137