Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Dobos Gyula: Tolna megye levéltárának története 1950-ig • 115

három évtizedes szorgalmas és becsületes munkája elismerését jelentette, hogy kérelmére megkapta a Styrum Lymburg alapítványtól a 100 pengő forintnyi stipendiumot, igaz ennek folyósítását, amíg a vizsgálat tartott a vármegye felfüggesztette.

50 Az igazoló jelentést elfogadó közgyűlés reményét fejezte ki, hogy a kinevezett lajstromozó, Angyal János levéltárban a rendet elődjénél jobban fenntartja. Első lépésként átmeneti segítségül Miskolczy Sándor „napidijjas írnokot rendelték" mellé

51 Tolna megye levéltárügyében a minőségi változást az jelentette, hogy Ürményi József főispán 1845. augusztus 21-én „hivatalával összekötött, törvényes jogánál fogva" Angyal Jánost a vármegyei tisztújító széken levéltáraoknak kinevezte.

52 Tolna vármegye tehát azzal a kétes dicsőséggel büszkélkedhet, hogy a megyék közül legutoljára sikerült megszerveznie és betöltenie levéltárnoki önálló tisztséget. Angyal János első kérelmei közé tartozott, hogy a vármegyétől állandó, tehát egész évben foglalkoztatható napidíjas írnokot kért. A szabadságharc bukását követő neoabszolutizmus, majd a Schmerling proviziórium időszakában a vármegye levéltárát Babits Mihály majd Főglein Mihály az 1722-ben Mözsre betelepedett sváb család leszármazottja vezette. Mindkettőjükre a pontosság és az iratok lelkiismeretes gondozása volt jellemző.

53 E korban, számos levéltárban előfordult íratok politikai okból történő eltüntetése, iratok megcsonkítása, az ő tevékenységükre nem voltjellemző. Az abszolutizmus korának centralizációja haszonnal is járt a levéltárügynek. Míg a rendi alkotmány időszakában, tehát a tiszta feudalizmus korában a kormányszékek a rendezés, iratmegóvás szükségességét hangsúlyozták, de központilag egységes irattározást, ügyiratkezelést nem írtak elő, addig az 1850-ben kiadott „Instructionför die Amts-Manipulation der Politischen Behörden in Ungam " rendelkezés., meghatározta a lajstromozó teendőit; az iktatás mellett megkövetelte név-, tárgy- és helység szerinti index készítését. Az előírásban szerepelt az iratok tartalom, és tárgy szerinti elhelyezése, kezelése. Megszüntette az iratok félbehajtását. Kötelezővé tette a fraktúr kötegek helyett az ívesen nyitott, keménytáblákkal lezárt kötegelést, és az iratcsomókon a jelzet feltűntetését. Tolna megyében 1854-ig az iratok iktatása számsorrendben majd az Instructioban előírtak szerint az alábbi csoportba sorolással történt: I. Az uralkodóházra vonatkozó ügyek II. Külföldi ügyek 50 TMÖL Közgyűlési iratok 2715/1843. 51 TMÖL Közgyűlési iratok 3884/1847. 52 Föglein... 84. p. 53 Uo . 86. p. (TMÖL IV/151.) Második osztrák megszállás irataiban 1849-ben Kapocsy József nevű levéltárosról történik említés 127