Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Dobos Gyula: Tolna megye levéltárának története 1950-ig • 115

periratok fokozottabb őrzését elrendelte és előírta, hogy az ügyvédek peranyagba csak a helyszínen nézhetnek bele, akkor a vármegye ismételten kérelmezte a bővítést, hiszen a rendelkezés végrehajtására külön pertárt kellett volna kialakítani. A vármegyei bizottság az 1825. február 28-i közgyűlésre előterjesztett anyagában olvashatjuk, hogy „ már a padfástul a padlásig minden Irományokkal tömve vagyon. Az Irományoknak része egy az előbbi tömlöcökből készült, földszinten lévő nedves kamrába légyen bé rakva, ahová be kell hordattatni a most folyamatban levő Irományoknak is, nem lévén a vármegye házában más e végre fordétható hely: amely kamarában azon kívül, hogy az irományok a nedesség által el nem romlanak, a Leveles Tár Íróházából szüntelen való fel és le hordás által nyilván veszedelemben forognak''.

35 Tehát az időközben eltelt 10 esztendő sem bizonyult elegendőnek bővítés megvalósításához. Mivel a közgyűlés a bizottság jelentését elfogadta, a Helytartótanácsnak küldött feliratában a levéltár prioritását hangsúlyozta „a vármegye a mostani sok irománya időben nem lehet el megfelelő tágas levéltár nélkül", még a székház egyéb részeinek bővítéséről is hajlandónak mutatkozott lemondani „boldogabb időre"?

6 A probléma végső megoldását a mai vármegyeháza épületének elkészülte jelentette. A nemesség hozzájárulásával és az adózók forintjaiból az 1827-ban elfogadott Polláck Mihály tervnek megfelelően, két részletben 1828 és 1836 között elkészült a megyeháza. Felépítéséről 1913-ban Kovách Aladár a következőket írta: „Ha kerek összegeket vesszük: a székház megvétele került 20 000 forintba, ez az építkezésekkel. együtt 160 000 forint... Ennek felét az adózó jobbágyok adták és méghozzá az ingyenes kézi munkát, a másik felét a nemes urak Jobbágyok a legutolsóig, birtoktalan nemesek, egyházi rendek, honoratiorok, birtokos nemesek, vagyonosabb iparosok, földesurak és nagyuradalmak filléreikkel és forintjaikkal mindannyian részesei a székháznak,... a jobbágyok ingyen és szakadatlan kézi munkáikkal, a tisztviselők pedig szellemi munkáikkal. Ez a székház csakugyan a szó legszorosabb és legnemesebb értelmében Tolnavármegye közönségének, összlakosságának székháza. Megvették, felépítették pénzen, verejtéken, testi és szellemi munkán, ki-ki a maga képessége szerint" in A klasszicista stílusú épület zárókőletételére 1836. augusztus 8-án került sor. „Itt nyert végleges, tűzbiztos elhelyezést a vármegye Levéltára". A II. József korától meg növekedett levéltári feladatok ellátósára, a jegyzők, majd a vicenotárius tehermentesítésére egyre több vármegyében Föglein...80.p. Uo. Kovách...76.p. 123