Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Dobos Gyula: Tolna megye levéltárának története 1950-ig • 115

csak az iratok kezelésére rendszeresített tisztviselőt bíztak meg. Tolna vármegye az elsők között, már 1794. december 12-én kérte ilyen tisztviselő beállítását. A megkapott második aljegyzőt 1795. március 20-i jóváhagyással a vármegye registrator néven alkalmazta, de csak ideiglenesen, a levéltár rendezésének időtartamára. Fizetését 300 forintban állapították meg. Nem sokkal később a Kancellária visszavonta korábbi rendelkezését és csak annyit engedett meg a vármegyének, hogy a levéltári rendezést a főjegyző napidíjas kisegítővel végeztethesse.

39 Miközben tehát Zólyom, Sopron vármegyékben már 1795-től levéltárnok állt a levéltár élén, Tolna megye évtizedeken keresztül szélmalomharcot folytatott a levéltárnoki státusz megszerzéséért. 1813-ban a főjegyző megunva az egyre nehezebben kezelhető irathalmazt, az áldatlan levéltári helyzetet, a tisztújító szék által kinevezett első aljegyzőt megbízta a levéltárosi teendők ellátásával. Az aljegyző megijedve a ráváró feladat nagyságától már másnap leköszönt azzal, hogy „ő annyi munkát nem hajlandó elvégezni"

40 A második aljegyzőt kellett helyébe előléptetni és a második aljegyző helyett engedéllyel megint csak ideiglenes tisztviselőt foglalkoztattak a levelestárban akkor már 400 Ft fizetéssel. A lajstromozót az épülő vármegyeházban nem tudták elszállásolni, szekszárdi lakására betervezett 250 Ft ,,kvárténypénzt" pedig a-felettes hatóság nem engedélyezte. A vármegye lajstromozója hosszú időn keresztül a „derék és szorgalmas " Lengyel János lett, akit még Majláth György főispán nevezett ki. Lengyel János pályáját a vármegyénél írnokként kezdte. Mint ilyen bizonyos levéltári munkát is végzett. Majláth György főispán felismerte tehetségét és az ambiciózus ifjút három hónapra Pest vármegyébe, annak országos hírű levéltárnokához, öreg Ballá Gáborhoz küldte azért, hogy mint a kezelési, mint a lajsomozási munka területén megfelelő gyakorlati tapasztalatot szerezzen. Amikor Lengyel János 1814. május 22.-én megkezdte munkáját, a vármegye levéltára zsákokban, ládákban, állványokon és minden létező üres helyre begyömöszölve, teljes rendezetlenségben, egyszóval áttekinthetetlen lymbusként alig használható állapotban volt. található. Nem véletlen, hogy a lajstromozást, az egyegy ügy előirataként még gyakran használatos friss anyagokkal és az 1810. utániakkal kezdte. Indítványára a vármegye előírta, hogy az iratot kivenni a levéltárból csak elismervény ellenében lehet.

41 Ezzel megszűnt az a korábbi gyakorlat, melynek eredményeként fontos iratok nyomtalanul eltűntek a hivatalnokok kezén, a hivatali útvesztőkben. A megkezdett munkával párhuzamosan a XVIII. század végi iratok lajstromozását, fasciculusokba rendeHolub József: Baranya vármegye levéltára. In Levéltári Közlemények 1928. Föglein...80-81. p. Uo. 82.p. 124