Tolna Megyei Levéltári Füzetek 7. Tanulmányok (Szekszárd, 1999)

Dobos Gyula: Tolna megye levéltárának története 1950-ig • 115

leadni a levéltárba, ha tisztségük letelt. A hasonló tartalmú 173l-es Helytartótanácsi rendelet és az 1738-as Tolna vármegyei rendelkezés azt bizonyította, hogy a tisztviselők nem siették el az iratok átadását.

26 A közigazgatás és igazságszolgáltatás által létrehozott nagyszámú irat léte, a korábbi hasonló ügyek miatti betekintés szükségessége, egyre fontosabbá tette az iratok áttekinthetőségét, tehát rendezését. Ezért 1752-ben Mária Terézia elrendelte a közgyűlési jegyzőkönyvek letisztázását, hozzájuk index készítését. A munka ellenőrzését a főispánokra bízta. Semmi jel sem mutat arra, hogy Tolna megyében ezt a feladatot teljesítették. Az 1752, 1764-65-ös, majd az 1768-as rendeleteket, az ezeket sürgető 1772es Helytartótanácsi leiratot is csak a megyék egy része, egy 1773-as öszszesítés szerint 29 vármegye főispánja jelentett és mindössze 10 hajtotta végre. A nem teljesítők között találjuk Tolna megyét is. A jelentés elmaradásának, oka tehát az lehetett, hogy nem volt mit jelenteni.

27 Az iratok rendezésére Somogyból indult el az a mozgalom, amely eredményeként megengedték a nótárius munkájának csökkentése érdekében egy harmadik jegyző beállítását. Tőle várták az iratok expediálásának meggyorsítását és a lajstromozás elvégzését. A Helytartótanács ezt követően azon vármegyéknek, ahol az iratok rendezettek voltak, engedélyezte a második aljegyző alkalmazását. Ahol a főjegyző eddig nem lajstromozott, megtiltotta, hogy az új tisztviselővel végeztesse el a vármegye a főjegyző elmulasztott feladatát. E rendeletnél előnybe kerültek a felvidéki vármegyék, nem kapott viszont aljegyzőt, pl. Tolna vármegye, holott az ügyiratok száma ezt indokolta volna.

2 Évtizedek alatt kiderült, hogy a megye északi csücskében fekvő Simontornya nem alkalmas megyeszékhelynek, a kis falu a családjuktól távol élő tisztviselőknek nem volt képes otthont biztosítani. Ráadásul a székház omladozott, falai megrepedtek, a levéltári helyiség megtelt, az alagsori börtönben a rabok a tavaszi talajvíz időszakában térdig vízben álltak. Mindezek miatt a közgyűlés 1774-ben megfelelőbb, új központ keresésének szükségességéről döntött. A Helytartótanácsnak bejelentette, hogy a vármegye centrálisabb helyén kíván székházat építeni. Erre legalkalmasabbnak a szekszárdi várat találta, amelyre a tanulmányi alapnak, mint földesúrnak úgysem volt szüksége.

29 1782. január 24-én a vármegye szerződés alapján a tanulmányi alaptól megszerezte az ún. urasági házat. Ide került a levéltár is. A hamarosan kibővített épületben a levéltárat már az emeleten helyezték el egy kétablakos szobában, a nagy iroda (a vármegye kancelláriája), és a főjegyzői Vö. Föglein..74.p.:TMÖL Kjkv.1738. 123. p. Vö. Föglein 74. p. Uo. 75.p. Uo. 76.p. 121