Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5

II. Endre királyunk leányát, Jolántát, mint Jakab aragoniai király jegyesét kísérte el. Az utat három ízben tette meg. Költségei fedezésére kénytelen volt 17 falujával a Dráván túli Vaska birtokot zálogba tenni. Kárpótlásul II. Endre 1235-ben a püspökségnek három falut adományozott. A királyi udvarnokok Boda, a királyi madarászok és pecérek Nárad nevű földjét Baranyában, harmadikként pedig a Tolna megyei Máza birtokot. Máza ekkor méhserrel adózott.

15 Ez az oklevél ma is megvan, a pécsi Püspöki Levéltár őrzi. Fotómásolatát Malcomes Béla közölte

16

, latin nyelvű szövege Fejér oklevéltárának III/2. kötetében olvasható.

17 Másolatban maradt fenn, tehát nem eredeti. A jogalap utólagos igazolására vagy pótlására készült a legelső, az eredeti helyett. Éppen ezért „hamisított"-nak mondja az oklevéltan.

18 Györffy György XIII. századinak tartja.

19 Az adománylevél Máza birtokról szóló része - Hegedűs László fordításában - a következők szerint hangzik: „...Megkezdődik pedig a bejárás vagy határolás a fönt mondott Máza földnél Győré falu mellett, alatta szögletben egy határ, a táj vizénél, és innen fordul a víz a körtefák felé, folyton előrehaladunk, és a szomszédosföld Albert fia György ispáné, ahonnan elérkezünk egy völgyhöz, ahol szomszédos Koromszó monostora nemeseinek része keletről, ahonnan elérkezünk a révhez, és vége a nevezett Hidas folyónak, maga a fönti folyó a nevezett Egrek folyóba igyekszik és elveszik belejutva; innen alá bizonyos közönségesen Arkosutnak nevezett út, elvész a fönti Koromszó monostoránál, azon monostor három nyílvetésnyi közelségben, és azon út akkor egy hajlásban szökell s a hosszú hegynél továbbhalad, ott egy szőlő a szomszéd, és amiképpen leereszkedünk a völgybe, abban a völgyben van egy közönségesen Kövesdnek nevezett patak..." Vagyis Váraljánál. így jutnak el a határjárók délnek haladva a „nádasai brittekföldjéig"

20 -ez a mai Rékavárhoz tartozó határrész -, majd nyugatnak tartva a mai Püspökszentlászlónál Szent László király templomához, a (pécs)váradi monostor határai mentén. Különböző jelzett határjelek után 15 Várszegi Alajos: Szászvár. Kiadta Szászvár Nagyközség Önkormányzat Képviselő Testülete, Szászvár, 1991. 9-10. p. 16 Malcomes Béla: Szent István király unokája. Szent Margit Skócia királynéja magyar származása és magyarországi szülőhelye. Stephaneum nyomda, Bp., 1938.40/b. oldal képmelléklet: az oklevél kinagyított részlete, a nádasdi britek földje kitétel. 17 Fejér, Georgii: Codex Diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Buda, 1829. IÜ/2. kötet, 421-439. p. 18 Györffy György: i. m. 1963.

1. kötet, 349-351. p. - Gállos Ferenc-Gállos Orsolya: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez. Dunántúli Dolgozatok, 8. Pécs, 1975.10. p. Az oklevél háromszoros átírásban maradt fenn: 1235/1350/1404. 19 Györffy György, i. m. 1963.

1. kötet, 388-389. p. 20 A Skóciai Szent Margit-kérdés bibliográfiáját legutóbb közölte: Puskely Mária összeáll.: „ Virágos kert vala híres Pannónia." Példaképek a magyar múltból X-XVII. század. AMEKO Kiadó, Bp., 1994.97-102. p. Helyi jelentősége miatt fontos: Petrovich Ede: Szent Margit skóciai királyné ereklyéje Mecseknádasdon. Vigília, XXXDC évf. (1972), 128-131. p. - Három szerző tanulmánya, új szempontokkal: Beké Margit-Bárdos István szerk.: Magyarok kelet és nyugat metszésvonalán. Nemzetközi történészkonferencia előadásai. Esztergom, 1994.115-150. p. 8