Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5

„...egész hadakat vetettek, s vitték a Kisasszony napi szekszárdi vásárra... külföldi kereskedők is vették... míg a györei mákból volt, nem vették a többit, olyan jónak tartották... "

m A másik specialitás a ,/ehér mák" volt, ezt a felhasználáskor dióval keverték. Az adatgyűjtésünk idején 71 éves Kovács Sándorné szerint, amikor Bonyhádról bejöttek, az üzletben a zsidó mindig tudakolta: nincs magának fehér mákja? A kék és a fehér mellett árusítottak még ún. „középes-kék" és „szürke" mákot is.

284 A termesztésnek ez az igen erős specializációja nem csak az árutermelést, de a helyi fogyasztási szokásokat is szolgálta. Link Jánosné tanárnő adatgyűjtése szerint: „...Sohasem hiányzott az asztalokról a mákos kalács. Még a kéregető cigányok is ilyen megjegyzéseket tettek: Győrébe nem megyünk, mert ott nincs más, csak mákos kalács, meg tú-tú-tú!"Ez utóbbival az állandó zeneszóra utaltak. Valóban, Győrében három kedvelt kalács volt: a diós, a mákos és az ún. „piros" kalács!

285 A népi emlékezet szerint a györei mákot a házak körüli kertekben, továbbá a Király-hegyen és a Rozsományban termesztették.

286 A híres kék mák termesztése az 1940-es években esett vissza. Nem sokkal később a fajta is kiveszett, eltűnt. Visszaemlékezések szerint utoljára már csak 30-40 litert tudtak piacra vinni belőle.

287 (Itt említjük meg, hogy a tájtermelési hagyomány nyomán az 1960-as évek elején a györei mezőgazdasági termelőszövetkezet kísérletezett a kultúra újraélesztésével. Egy-egy tagnak két-háromszáz öl részes is jutott. Ám a fajta a közönségesen ismert volt. Néhány év után felhagytak vele.

288

) A másik specialitás a hajdina. Ez, mint gabona és mint takarmánynövény a XV. század óta ismert Európában. Hazánk némely vidékein évszázadokon át fogyasztották, így a Dunántúlon Sopron, Vas, Zala, Somogy és Baranya megyékben. Az 1800-as évek közepén a burgonya és a rizs fogyasztása szorította ki.

289 Galgóczi Károly a múlt század közepén ezt írta a termesztéséről: „...Tolnának, Baranyának silányabb részein találkozik, Somogyban, Zalában, Vasban el van terjedve és gyakran tarlóba, azon évi második termésül vettetik... "

m A györei hajdinatermesztés azért vált híressé, mert vidékünkön mások nem foglalkoztak e növénnyel. Egy - állítólag - megtörtént tréfás eset kapcsán a györeieket az itteni kiejtésnek megfelelően "hajdenások"-nak kezdték csúfolni. E csúfoló Tolna és Baranya nagy részén a mai napig 283 Id. Verese Józsefné györei adatszolgáltatótól, 1979. 284 Kovács Sándorné volt györei lakos, nagymányoki adatszolgáltatótól, 1979. 285 Ua. 286 Ua. 287 Id. Verese Józsefné györei adatszolgáltatótól, 1979. 288 Kovács Sándorné volt györei lakos, nagymányoki adatszolgáltatótól, 1979. 289 Kosa László: Hajdina. Magyar Néprajzi Lexikon, II. kötet, Akadémiai Kiadó, Bp., 1979.395. p. Kárpáti István-Bányai László: A pohánka és a tatárka. Akadémiai Kiadó, Bp., 1980. Magyarország kultúrflórája, 47., VII. kötet 10. füzete. 290 Galgóczy Károly: i. m. 1855. 260. p. 70