Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5

A regény háromnapi járásnyira teszi egymástól a két helyet, holott egy nap alatt oda-vissza is meg lehetne járni. A vár és környéke a közvetlen szülőföldet jelentette az írónak. Maga a szülőfalu név szerint nem szerepel, hiszen a tanítói lakás a kijózanító valóságot jelentette volna a nemesi romantikának. A regényt olvasva úgy érezzük, hogy a györei kisfiúcska szerette és tudta értékelni szülőföldje szépségeit. Neki azonban nem maga a Völgység az élmény, hanem a Mecsek idelátszó északi nyúlványai, a hegyek átellenben, Váralja, Máza, Császta, Szász, Vékény, Kárász vonalában. A Mecsek szenvedélyes szeretetéről tanúskodnak az olyan leíró részek, melyek azt igen érzékletesen rajzolják: „...kilovagolt... a szomszéd pagonyba is, mellyet a sudarasodásnak indult cserek, s gyertyánok karcsú nemzedélyei, a több helyeken árnyékozó természetes zöld boltorok, leginkább pedig a száz meg száz ágakra oszló tekervényes csergetegek annyira ékesítenének, hogy csak azok nem érezhették benne járván gyönyörűséget, a kiktől a mostoha sors minden örömérzést megtagadott..."

m A regénybeli Cser-erdő gyermekkori játszóhelyet sejtet, hiszen Györe korabeli leírásában olvashatjuk, hogy „...vagyon igen szép lábos Cseres erdeje, róna helyenfekszik a Helységnek Nagyságához képest elegendő fajzása, benne mitsem varja sintsen, egyébb ha Nyúl, vagy Róka Megfordul benne, mivel az erdő igen tiszta, Bokor nélkül való. Ezen 1829-ik Esztendőben kezdődött I-ször benne vágás lenni, az előtt pedig a M. Uraságh Sertvéseinek igen Gazdag Makkoltató helye vala... "

m Az ifjú Náray bizonyára hajtóvadászatokon is részt vett, hiszen oly érzékletesen írja meg a Maré vára környékén rendezett vadászatot. Kilovagolnak a nemes urak. Élükön az ő regénybeli hős hasonmása, s ott várakoznak a „Cséplés"hűvös oldalában... „...Megriadtak azonban a vadász-kürtök, mefylyéknek harsogó hangjától fellázasztattván, szerteszáguldtanak afityesző kopók, s vadnyomra találván, bétölték a virító völgyeket hangos csaholásaikkal. A bokrokban magokat megsunyt nyulakfelriasztattván azoknak csertető futkározásaikra, sebessen irámlottanak a rajok törő veszedelem elől, s menedékhelyeket keresni igyekezvén szél módgyára nyargalództanak a gulacs rónáknak tisztás téréin. A vadászok felvonva tárták fegyvereiket, s a feléjek tartófélékeny vadakat sűrűpuskaropogássalfogadták. Rémülésbe estének vóltt az erdő számos lakosi, s ellenségeiknek fekvését a fegyverek pattogásairól kitanulván, a Bereknek bellyebb részeibe vonták meg magokat, mélyebben utánnok hatottak azokért a völgyekbe a büzlegő ebek is, s a vadászok nemkülömben odébb nyultanak..."

m Ugyanilyen eleven élményt sejtet a tűzvész leírása. Amikor a lángok „...egynehány szempillanatok múlva már a harmadik utszában pusztítottak, és 184

Náray Antal: i. m. 1824.

1. kötet, 64. p. 185 Egyed... 1986. 93. p. 186 Náray Antal: i. m. 1824.

1. kötet, 66. p. 44