Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5

Györe is egyike a dohánytermelő helyeknek, bár nem tartozik a legnagyobbak közé. Ebben - feltehetően - a györei németek jeleskedtek. A faluban kisebbségben volt a németség. A vallás szerinti elkülönültség sem volt teljes, hiszen a katolikus németek közös templomba jártak az őslakos, katolikus magyarsággal. A jegyző, mivel Györe a magyar vidék szélén feküdt, teljesen természetesnek érezte a magyarok viselet- és életmódbeli jellegzetességeit, inkább a „telepesek"különlegességét tartotta lejegyzésre méltónak. A györei németek viseletét így örökíti meg: „...Ezen Nemzet ünnep és köz Napokban visel kék Posztóból fel öltő Dolmányt, (Jakedli), találtatik Némellyikk rövid Szűre is, ezen Dolmányon nagyon nagy lapos Gomb, a gomblikak helyeipedig a külömbféle Szinti Szőr szálakkal ki várva vagyon, valamint az Öregnek, úgy a fiatalságnak is, visel azontúl hasonló Szinü Melyezőt (Pruszlék), térdig való fejér vászony Gatyát (Bugyogó), a lábán gyapjúból harisnyát, melly szíjjal által tsatolva vagyon. - Némellyek czipőt hordoznak, Némellyeken pedig Csizmát, és többnyire Télen fa Czipőben, Nyáron Pedig Mezítláb járnak, a kalapja közönséges alatson Gömbölü tetejű, és tenyérnyi szélességű a Széle, Nyakra valót többnyire fekete Selymet visel. Mindegyik Köpönyegjevan világos kék Mellért Szinü posztóbul, hosszú Szűre pedig egész Helységben egynek sints. "A györei németek ekkor a viseletbeli hagyományaikhoz igen ragaszkodtak. A még az Óhazából származó öltözetet szinte megszenteltnek tartották. Ami megmaradt, az az ünnepi viseletbe került, csak kivételes alkalmakkor öltötték fel: „.- Vagyon még nékik egy világos kék posztó, s térden felylyüly érő Német Országi Kaputják, melly et tsak akkor vesznek Magokra, mikor Lakodalmok, vagy Temetések vagyon..."

165 A magyar viszonyokhoz való idomulás több területen azonban mégis érzékelhető volt. A sajátos különállás és alkalmazkodás teremti meg a völgységi németekre olyannyira jellemző történeti életmódmodellt, s bizonyosfajta regionális mentalitást. Feltétele, egyben következménye is volt ennek a kétnyelvűség kialakulása. A györei sváb telepesek második-harmadik generációja már magyarul is beszélt. Mindössze harmincan voltak, akik elenyészően keveset vagy egyáltalán nem tudtak magyarul. A német nyelvhez, mégpedig annak helyi „sváb" tájnyelvi változatához természetes módon ragaszkodtak. Nyelvi igényeiket, jogaikat érvényesítendő 1819-ben ők is német templomi nyelvet és német nyelvű tanítást kérnek a magyar faluban. Ezen esztendőben ugyanis 194 mázai, 107 császtai és 62 gyürei német katolikus ezzel a kéréssel fordult a Helytartótanácshoz. A szászvári plébániához tartoztak. A szászvári História Domus emlékezetre méltónak tartotta a beadvány szövegének megörökítését.

166 165 Egyed... 1986.91. p. 166 Szászvári rk. plébánia História Domus-a az 1819. esztendőnél. Dr. Goják János kigyűjtése és fordítása. 40