Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5

Forrásunk, az Egyed-féle leírás nyomán a györei ünnepeket és hétköznapokat is megismerjük. Dologidőn kívül mulatságul a kocsma és a pincézés szolgál: „...A Lakosok azzalMulatyák leginkább Magokat, Mivel egyébb Mulató hely nintsen, hogy ha Magokat vagy Kortsmába, vagy Pintzébe bévehetik, és ihatnak. Afiatalyságpedig, akár a Kortsmákba, akár Más Mulatságokban ha tántzolhat, külömben ha Nem, lapdástjátszik... "Az urasági kocsma bora mellett természetesen a sajátjukat is fogyasztják, noha a falunak „...Szölleje vagyon de kevés, és minthogy laponfekszik, azért a bora is savanyu, mindazon által el tartani 5 vagy 6 Esztendőre kivált a fehérje javasoltatik..." Az étkezési fogyasztási szokásokról is vannak adataink, külön a magyarokról, külön a németekről. A györei magyarok „...étke a Hus, sültpecsenye, de legjobban szereti a tésztás ételt, nemellyek pedig Hajdina, Tökmag és kenyér levessel élnek, mellyet minden reggel, Télben és Nyárban eszi... "A hajdina helyi specialitás volt, nem hiába hívják ma is „hajdenásoknak" a györeieket! Györe mostani, új címerében pedig ott látható a hajdina! A györei németekről szűkszavúbb a leírás: „...a Húst is meg eszi, de leg jobban kolompérral éli, Rozs kenyérrel végre... "

167 A német telepesek beköltözésével Győrében is megemelkedett a kisházasok száma. Megjelentek a zsellérsorsú családok. Ezek a „Fő-szög" telkeseitől elkülönülten, összefüggő utcarészeken laktak. „... Van a Helységben 44 2/8-ad egész Helly, a Mellyet 19 Helyes Jobbágy mivel, vagyon a Helységben 14 Kis Házas, 10 Zsellér, Nemes egy sints..."- írják 1829-ben. Jobbágyi szolgáltatásaiknak az eredeti urbárium szerint tesznek eleget. A leíró felemlíti a paraszti iparűzést is. Ez a mezőgazdasági termeléstől el-elszakadó réteg már ezzel boldogul: „...Mesteremberek vágynak, kik ugyan a Mesterséget folytatják, de nem Czéhbeliek, ugy mint 17-en... "Iparűzőknek számítanak a helybeli molnárok is, ők azonban mindketten céhbeliek, a Bonyhád és környéki molnárok és pékek céhéhez tartoznak.

168 A jobbágyparasztok közül néhányan szépen megvagyonosodtak, ők a pénzüket már másként forgatják, mint a többi. Az ún. eredeti tőkefelhalmozásra lehetőséget teremtett a kocsmabérlés és a molnárság. Győrében például Kraft Péter 11 kapás szőlő művelésével foglalkozik, mellette csapláros is. Haszonbérletből pénzel Kollár András, továbbá a két molnár, Lehman István és Vizner György. Utóbbiak a malmok után is adóznak.

169 Az északmecseki bányászat kezdeteiről később írunk. Annyit már itt el kell mondanunk, hogy a györeiek az 1800-as évek elejétől - mint jeles lótartók, lónevelők - ügyes fuvarosokként bekapcsolódtak a szénszállításba. Azon esztendőben, amikor az idézett feljegyzések készültek, iszonyú csapás érte a györeiket: „...Most folyó 1829-ik Esztendőben 6 Holnapok alatt 167 Egyed... 1986. 96. p. 168 Az Egyed-féle leírás egyértelműen rögzíti, hogy Győrében „két czéhbeli molnárok"vannak. - A bonyhádi molnárcéhről lásd: Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon. (1686-1848) Akadémiai, Bp., 1967. 251. p. 169

TMÓL. Összeírások. 1838/39. Ö: 120. 41