Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Liszt Ferenc levelei (Forrásközlés) • 311

Azok ténykedése, akik a barátságból előre elküldött zongorakivonattal visszaéltek és látszólag annak alapján arra a minden belátást és igazságot nélkülöző következtetésre jutottak, hogy a mü nem előadható, azokkal szemben tartózkodom a megjegyzésektől, és azzal a krisztusi alázattal, mellyel a misét komponáltam, kívánom, hogy ebben az ügyben senki mást ne érjen sérelem és kellemetlenség rajtam kívül. A kitüntető figyelmedért őszintén hálás és hü, odaadó Weimar, 1856. július 8. Liszt Ferenc 16. Mélyen tisztelt Barátom! Ma reggel Fekete Mihály úrtól (címzetes püspök és dómkántor az esztergomi bazilikában) megkaptam a hivatalos értesítést, hogy a mise előadását a hercegprímás Oeminenciája engedélyezte és a Bazilika felszentelése napján előadható. Engedd meg, hogy mindenekelőtt Neked fejezzem ki örök hálámat a baráti közreműködésért, melyet az ügy érdekében kifejtettél. Bizalmad, melyet megőriztél irántam, Téged igazol, s remélem, Isten segítségével továbbra sem fog hiányozni. Remélem, a mise minden körülményesség nélküli szép előadása után az eddigi gáncsoskodók megnyugszanak. Ahogy korábban mondtam, augusztus 11-én érkezem Esztergomba és onnan utazom Pestre. Kifejezett óhajom, hogy ezúttal egyszerűen és nyugodtan viselkedjem. Tudatos szakításom a virtuózkarrierrel sok külsőségtől megfoszt, évek óta leginkább a komoly, művészi igényességre törekszem. Ezt eddig sokan nem egészen értették, de nem hátrálok meg, és bizonyos lehetsz abban, hogy meggyőződésem mellett kifogok tartani. Remélem, ha lesz néhány nyugodt óránk, erről még sokat tudunk beszélgetni. Akkor helyeselni fogod a mai művészvilágban rám osztott feladatot. Pesten többen küldtek levelet, hogy adjak koncertet ilyen és olyan okból. Hogy én ezeket a fellépéseket nem tudom vállalni, ismert előtted, semmi esetre sem akarom felújítani nyolc évvel ezelőtt abbahagyott zongorakoncertjeimet. Ezt nem tartom kényeskedésnek, ha a felkéréseket elutasítom, az ebbeli tartózkodás számomra a tartós dicsőséghez, melynek elérésére törekszem, az egyikfőfeltétel. Ami az újságokban írt konzervatóriumi és a Múzeumparkjavára adandó koncerteket illeti, csak a helyszínen tudom a körülmények és a meglévő eszközökfigyelembevételével a döntésemet meghozni. Ha a szükséges érdeklődés meglesz hozzá, és az évszak kellemes lesz, akkor szívesen teljesítem a kívánságokat. Még egyszer szívélyes köszönet a baráti közbenjárásért és fogadd sok ezer bocsánatkérésemet a fáradozásért, melyet nem szándékosan okoztam. „Minden jó, ha a vége jó"- mondja a közmondás. Ebben a jó befejezésben bízva maradok, egyelőre a viszontlátásunkra várva, a Te hálás és odaadó Weimar, 1856. július 27. Liszt Ferenced 327