Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Husek Rezső: Bevezetés Liszt Ferenc leveleihez • 299

nak a magánszféra világába. Vezető művészekkel és közéleti nagyságokkal folytatott eszmecseréi ma is közérdeklődésre tartanak számot. Az alkotás gyötrelmei saját és a művészetek titkába avatnak bennünket. A történelem nagy eseményeivel kapcsolatos nézetei mindig eredetiek és az irodalmi alkotások körébe tartoznak. Levelei a szerző halála után kezdtek megjelenni. Ezek között a legnevezetesebb a La Mara szerkesztésében megjelent nyolc kötet, amelyek folyamatosan 1893-tól 1913-ig kerültek kiadásra. E kiadásban a levelek eredeti nyelven olvashatók. A zenetudósok körében nagy vitára ad okot, hogy a kézirat és a nyomtatásban megjelent levelek között sok esetben nagy különbségek vannak. A kiadó kihagyott részleteket, Javított" Liszt német stílusán, szórendjén és kijavította a nyelvtani hibákat. A harmadik kötettől a hetedikig jelentős torzítások találhatók, amelyeket minden bizonnyal valaki kényszerítésére változtatott meg La Mara. A tudományos igényesség megkövetelné, hogy a leveleket eredeti, kézirat szerinti szöveggel, fordításokkal és jegyzetekkel adjuk ki. A mi kiadásunk ezért nem tekinthető egzakt, tudományos publikációnak. A kétnyelvű kiadás olyan terjedelmessé tenné az anyagot, ami a mai nyomdai költségek óriási terhei miatt nem lehetséges. Mivel a Csapó-féle, fordítás nélküli kiadás a hazai érdeklődők számára jórészt ismeretlen maradt, a jelen kiadás ezt kívánja pótolni, tehát úgy tekinthető, mint annak folytatása. A magyar Liszt-kutatás értékes forrását jelentik e levelek. A zeneköltő Augusz Antalon keresztül tartotta fenn állandó kapcsolatát hazájával majdnem negyven éven át. E levelek feltárják a Mester és a hazai élet kapcsolatát. Itt jegyzem meg, hogy véleményem szerint igazán akkor lenne terjes értékű e publikáció, ha tartalmazná Augusz válaszleveleit is. Talán ennek is eljön majd az ideje, hiszen az Augusz-hagyatékban ezek is megtalálhatók. Az Augusz család gondosan megőrizte a Liszt-ereklyéket. Nem hallgatható el, hogy Legány Dezső egyik cikke szerint a Csapó-féle kiadásban több tévedés tapasztalható. így például a 64. levél dátuma nem 1870, hanem 1874. A 94. számút nem márciusban írta Rómából, mert akkor Budapesten élt, hanem májusban, Rómába érkezése után. Ugyancsak tévedésnek tartja 101-től 104-ig a levelek sorrendjét. Nézetem szerint egy népszerűsítő kiadványban ezek nem kardinális kérdések. Az Augusznak írt levelek közreadása érdekében először La Mara kéréssel fordult Augusz özvegyéhez, 1888-ban, de Auguszné elzárkózott kérése elől. La Mara mégis közzétett négyet kihagyásokkal a nyolckötetes kiadásának utolsó kötetében. A leveleket Liszt fogalmazványkötete alapján közölte. Csapó könyvéről már szó esett, de álljon itt tájékoztatásul, hogy előszavában köszönetet mond báró Schell-Bauschlott Józsefné, született Sigray Klára grófnőnek, Augusz unokájának: „bizalmukkal megtisztelve rendelkezésemre bocsaták Liszt Ferenc báró Augusz Antalhoz intézett 117 saját kezű kiadatlan levelét, hogy az eddig parlagon fekvő, családi kegyeletből rejtegetett szellemi kincset a Mester nevének újabb dicsősségére most feltárhassam." 305