Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Töttős Gábor: Babits bölcsői körül • 263

hogy az 1863-ban rokona által alapított, ötven év múlva 150 munkást foglal­koztató gyárról Babits nem véletlenül tudja, amit tud, hanem az egykori kap­csolat révén. Az is figyelemre méltó, hogy első vallomásos műveinek egyikét adja oda közlésre, a Nyugatban pedig majd csak hét év múlva lát napvilágot a mű: addigra a naptárat már bizonyára mindenki elfeledte... Később ugyan­ilyen történet játszódik le az Ősz és tavasz között című költeménnyel 1936-1937-ben. Az már Molnár Mór jó szemét mutatja, hogy a helyi híressé­gek mellett Babitstól is kér verset, noha az ifjú költő akkor még kötet nélkül mindössze néhány ismert publikációt mondhat magáénak. Akikkel együtt szerepelt, helyben közismert többkötetes szerzők, szerkesztők: Boda Vil­mos az első és ekkor már harmincöt éve fennálló hetilap, a Tolnamegyei Közlöny főszerkesztő-lap tulajdonosa, Bodnár István a másik hetilap, a Köz­érdek főszerkesztője, akinek eddig már három kötete jelent meg, Kálmán Dezső szintén többkötetes kölesdi evangélikus lelkész és a Protestáns Pap szerkesztője. Ha meggondoljuk, helyben az ilyesfajta elismerésnek ugyan­csak nagy presztízse lehetett, a szülőföldjéért lelkesedő, hírnevét elsősorban annak figyelmével mérő Babits számára pedig jóleső elégtételt is jelenthetett fogarasi száműzetése idején. A későbbiekben azt is látni fogjuk, hogy főleg a Bodával való együttes megjelenésnek külön értéke is volt. Az Édes az otthon témájával, megformáltságával nemcsak visszavisz a szülőföldre, hanem otthonosságával csendes derűt, megélt nyugalmat is su­gall, s mindezt úgy, hogy megejtő egységben áll előttünk a táj, benne az em­berrel, annak kedves, hétköznapi boldogságaival. Ez az alapélmény vonzotta vissza mindig Babitsot a sokak által hálátlannak tartott szülőföldhöz, amely­nek tiszteletére számos versén, regényén kívül még élete alkonyán is tanul­mányt szentelt Szekszárdi kadarka címmel. Összekapcsolódást, természetes testvérséget lát neve, esetleges rác eredete és a kadarka hasonló származása között, e két tény pedig együtt kapcsolja őt a tájba is: „...visszafoglalom a szek­szárdi dombokat, (...) itt érek valamit, ami már semmiképp se véletlen. Ez volt az ősréteg, ez köt össze apáimmal...". A költő azonban egyetemesebb jelképet is érez mindebben: „A szekszárdi szőlőhegyről messzire látni. Gyermekko­runkban arra voltunk büszkék, hogy szép időben Kalocsáig is elláttunk, a Duna fényes szalagján túl, sőt a mogyorófavessző két végére ráhúzott, s a meg­csúszás ellen rafiával rögzített távlencséken még talán tovább is. Igazában még távlencse nélkül is sokkal tovább láttam. Az egész régi Nagy-Magyarországot láttam arról a dombtetőről, mint egy tág, kerek udvart a tanyánk körül, mely­nek egy kicsi, de nyájas szeglete ez az aprócska szőlőbirtok, a sorompóig, s a nagyanyám emelte kő keresztig". 10 Itt, a Szekszárdon tanyának nevezett présházban kezdődik a Halálfiai, „a Rácz Józsi halálos szürete"képével. A halál nem a regény történésének va­lós idején, az 1870-1880-as évek fordulójának egyik őszén, hanem 1884. ápri­10 Babits Mihály: Szekszárdi kadarka=Esszék, tanulmányok. - Bp. - Szépirodalmi K., 1978. - 2. köt. 582-585. p. (A továbbiakban a kötet: Esszék, tanulmányok) 266

Next

/
Thumbnails
Contents