Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

T. Mérey Klára: Tolna megye úthálózata és a mellettük fekvő települések a 18-19. század fordulóján • 209

A hadmérnök ezt a települést alaposan megszemlélte. A lakosainak számát is megadta, méghozzá 1200 férfi és 1150 nő lakta - szerinte ekkor ezt a mezővárost. Dombóváron ekkor 110 ház és 100 istálló volt a településtáblázat adatai szerint. Az elszállásolható férfiak száma 3000, a lovaké 500 volt. Állatállományát a hadmérnök 120 lóra és 240 igavonóra becsülte. A megjegyzés rovatban hosszabb szöveg szerepel a szokottnál. A hadmérnök mindenekelőtt megállapítja, hogy az átjárás nyitott, széles és mindenkor jó. Nyugati és északi irányban utazható, nem dominál. A település dél felől elsáncolt, előnyösen takarja és védi a várost. Áthaladási lehetőség van a Kapós folyón. A település valamivel magasabban fekszik, mint a talaj, amely gabonával van bevetve. A lakosság ebből él. Erősek, egészségesek itt az emberek. Elöljárójuk a bíró. Katolikus plébánia van itt. Megemlít egy olyan urasági épületet, amely kórházzá alakítható, és egy magtárat, amely raktár, magazinként lenne hasznosítható. A többi épület részint kőből, részint földből („Thon-Erde") készült. Előttünk áll tehát egy jelentékeny mezőváros, amely a hozzá tartozó pusztákkal uradalmi központ is volt, amint ezt más forrásokból tudjuk. A konkrét adatok megbízhatóságát lemérhetjük ismét L. Nagy művének adataiból, aki szerint ez az oppidum a Sárvíz folyónál feküdt. Lehet, hogy a Kapós és a Sárvíz névhasználata akkor még nem különült el teljesen? Esterházy herceg tulajdona, római katolikus templommal. 182 házban 1489 lakosa volt, többségük katolikus, 7 protestáns és 64 izraelita. Sajnos, az Egyed-féle felmérés anyaga hiányzik, így további ellenőrzésre nincs lehetőség. Elképzelhető, hogy a hadmérnök a népességszám becslésénél a határban fekvő puszták népét is figyelembe vette. L. Nagy nyilván elírta a folyó nevét. A hadmérnökök az országleírás egyéb helyein is említették a Kapós folyón Dombóvárnál történő átkelés lehetőségét. Utoljára hagytuk annak a településtáblázatnak az áttekintését, amely a megye főútjához kapcsolódóan mutat be egy rövid útszakaszt, a kísérő települések adataival (lásd I. táblázat A). Ebben 1 mezőváros, 1 puszta és 5 falu konkrét adatai szerepelnek. A táblázat oldalán pontosan megjelölték az útirányt a következőképpen: postaút Szekszárdtól Pakson át Budára és országút, amely a Sárvíz mentén Kiskajdacs, Bikácson át Székesfehérvárra tart. A települések füzére azonban nem egészen az, amit a cím igér. Feltehetően csak a postaúttól kiágazó út melletti települések adatait vették itt számba. De vegyük sorra az itt felsorolt települések adatait. A kezdő állomás Dunaszentgyörgy, jóval Szekszárd felett, de Pakstól délre fekvő falu, ahol 1786-ban 188 házat jegyeztek fel 1177 lakossal, akik közül több volt a távollevő, mint az idegen. Vályi András lexikona szerint e falu földbirtokosai közbirtokosok voltak, vagyis több nemesi család kezén volt. Fadd filiája, s határa 244