Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5

Vidékünkön egyedül Váralja, Nagymányok és Máza az, mely az 1703-1720 közötti 11 megyei összeírás mindegyikében lakott.

82 A Völgység ezen szögletében - a folyamatosan lakott helyek ellenére igen gyér volt a lakosság. Egyes elpusztult falvak újratelepítéséről végleg le kellett mondani. A népességet koncentráltabban kellett falvakba szervezni.

83 A pécsi püspökség is azon igyekezett, hogy a visszatérőket, az érkező magyar telepeseket a püspöki uradalom területén összevonja vagy átcsoportosítsa. - Erre utal a pécsi vikárius-generális 1714. december 25-én kelt levele: „...A szásziplébániához tartozófiliálisok: 1. Császta, 2. Máza. Ezen három faluban vagyon circiter gaszda 60, ide volt rendelve Szakavecz István. Ugyanezen licentiatus adminisztrálta a karászi farát. Idevaló filiálisok: Vekén és Egreg. Vagyon ebben az három faluban gaszda 67. Monger Mártóny licentiatus edig Veikén volt. De mivel Veikéről ajobágok Szászra visszahozotok, Veikén hét vagy öt gaszda ha marad. Azért a licentiatus ott nem maradhat... "

84 Az említett hat faluban a török alatti magyar népesség jelentős hányada átvészelte a hódoltságot. Ezeket a helyeket „emberemlékezet óta lakotténak említik.

85 Sajnos a legkorábbi összeírások nem tüntették fel az adózók, adómentesek nevét, így adataink szórványosak. Tudjuk azonban, hogy a korábbi magyar népesség folyamatosan tért vissza a szomszédos Baranyából, részben az összeköltözött rokonsági falvakból, részben az egyazon földesúr fennhatósága alá tartozó helységekből. Később az északi országrészből is jött lakosság. Őseik a török elől, vagy a török alatt futottak el. Végül jöttek azon magyar családok, akik itt keresték sorsuk jobbra fordulását. Az első györeiek korábbi lakhelyeit, mozgását és költözését nem sikerült tisztáznunk. Egyetlen Győrében is honos család korábbi származását sikerült valószínűsítenünk, a Kisvejkén lakó Vércse családról 1864-ben azt állítják, hogy Pápáról jöttek az újratelepítés idején.

86 Jelentős szerepük volt a „rácoknak", azaz a szerbeknek is a puszta falvak megszállásában. Egyes csoportjaik már a török alatt megtelepedtek. Környékünkön csak Aparon és Kozáron volt jelentős számú rác lakosság, itt külön „rác-falut"alkottak. A hagyomány úgy tudja, hogy Izményben és a Gyö82 A katonai elszállásolások adatai is igazolják ezt. 1696-ban Lindemann kapitány századából 4 főt Győrében, 1700-ban egy kisebb alakulat két közlegényét ugyanitt szállásolták el. Holub József: i. m. 1974. 89-90. Porció- és hadiadóügyben Györe is: 80. p. 83 Nem úgy, mint Baranyában! Az elpusztult és pusztán hagyott helyekre nézve lásd: Weidlein János: Elpusztult falvak Tolnában és Baranyában. Klny. a Századok 1934. évi pótfüzetéből. Bp., 1934. 611-630. p. 84 Merényi Ferenc: Domsics Mátyás egyházlátogatása (Canonica visitatio) Baranyában 1729-ben. Dunántúl Pécsi Egyetemi Nyomda, Pécs, 1939.102. p. - A szövegben szereplő fára a német Pfarre, szlovák fára szóból, falusi iskolát, a parókiára tanítóként kihelyezett papot jelent. Lásd: Révai Nagy Lexikona, VII. kötet. Bp., 1913.180. p. 85 Az észak-mecseki, völgységi magyar népesség török előtti kontinuitásáról: Andrásfalvy Bertalan: A Délkelet-Dunántúl török időket átvészelt magyarsága sorsáról. In: VEAB évkönyv, 1976/11. kötet. Veszprém, 1976. 38-41. p. - A baranyai kontinuitásról: Timár György: Baranya népeinek kontinuitása a török korban. In: Szita László szerk.: Előadások és tanulmányok a török elleni viszszafoglaló háborúk történetéből. (1686-1688). Pécs, 1989. 243-254. p. 86 Gaál Attila-Kőhegyi Mihály: i. m. 1975. 323. Kisvejkéről Molnár József jegyző. 21