Tolna Megyei Levéltári Füzetek 6. Tanulmányok (Szekszárd, 1997)

Solymár Imre: Fejezetek Györe történetéből • 5

re határában fekvő Petrőczön is laktak, az összeírásokban azonban nem találtuk ennek nyomát. Ez a népesség azonban nem volt elegendő az újratelepítés terjes megvalósításához. Ekkor hívták a németeket. Mivel legelőször svábok érkeztek, valamennyiüket azóta is „sváb"-nak mondja a köznyelv.

87 Jöttek módosabbak is, de még többen a szegénysorsúak. Nem egy közülük az igazságszolgáltatás elől, vagy az adósságok miatt menekült. A varsádi evangélikusok korabeli feljegyzése így összegzi őshazájuk elhagyásának, Magyarországra jövetelüknek okait: „...Miután olyannyira megszaporodott a vad az országban, hogy miatta aföldmüvelöknek alig maradt valamije is aföldjén, mivel a terhek is annyira megnövekedtek, hogy a parasztság képtelen volt azok elhordozására és megfizetésére, s mivel a német-római császár Magyarországon és Erdély irányában a töröktől visszafoglalt területeket német emberekkel akarta benépesíteni és lakhatóvá tenni...", úgymond ezért kerültek a „svábok"Magyarországra.

88 A német telepítés Tolna vármegyében Tevelen kezdődött 1712-ben. Az egyes falvak németekkel való benépesítése - lehetőleg egyazon vallásúakat tömörítve - éveken át tartott. Az új lakók különböző helyekről érkeztek, más és más német nyelvjárást beszéltek. így már kezdettől fogva vallási és nyelvjárásbeli elkülönültség jelentkezett a német falvak között.

89 Fontos történeti forrás az újratelepítés időszakából az ismétlődő egyházlátogatásokjegyzőkönyve.

90 Gyakran az első tudósítás a falu, az egyház, az egyházi javak állapotáról. A vizitáció során nem maga a püspök, hanem megbízottja, egy magas egyházi személyiség látogatta végig a falvakat. 1721ben például Bohuss Imre székesegyházi kanonok, 1729-ben pedig Domsics Mátyás pécsi kanonok. Az ő feljegyzésük szerint Györe 1721-ben puszta, 1729-ben azonban már újra lakott hely. Az 1721. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv mindössze annyit jegyez fel: „...Györepusztán is van templom Kisboldogasszony tiszteletére, csupaszfalakkal. A szentély és sekrestye bolthajtásos. Van kórusa és szószéke. A templom teteje csak félig van befödve, az is már meglehetősen rossz állapotban van. "

91 Domsics Mátyás 1729. március 26-án szemlélte meg a falut. A középkori templom állapotáról a következő leírást adta: „...A templomot az Ángy a87 Igazi svábok a teveliek, kisdorogiak, zombaiak. Frankkal kevert svábok az apariak. - Lásd még: Hutterer Miklós: A magyarországi német népcsoport. In: Ortutay Gyula szerk.: Népi kultúra - népi társadalom, VII. kötet. Akadémiai Kiadó, Bp., 1973.93-117. p. A „sváb" elnevezésről: 108-110. p. 88 Schmidt János: Német telepesek bevándorlása Hessenből Tolna-Baranya-Somogyba a XVTII. század első felében. Baross-nyomda, Győr, 1939. 89 Márvány János: Zur Gliederung der deutschen Mundarten im südostlichen Transdanubien. ActaLinguistica.TomusXX. (1970), fasc. 1-2., 183-191. p.-A teljesen katolikus, teljesen evangélikus völgységi falvakról lásd: SolymárImre: i. m. 1987.23. p. - Ennek ellenére a Völgység mégis sokvallású, többnemzetiségű. Lásd: Nagy Janka Teodóra: Interetnikus kapcsolatok a Völgységben. In: Szita László- Szőts Zoltán szerk.: A Völgység ezeregyszáz éve... Völgységi Múzeum kiadása, Bonyhád, 1996. 217-226. p. 90 A vizitációk jelentőségére dr. Goják János, majd dr. Szita László hívták fel a figyelmemet. 91 Merényi Ferenc: i. m. 1939. 32. p. 22